A Szuzukit le kellett állítani, nem érte meg megcsináltatni, leműszakiztatni, derült ki számomra február elején. Kutyakajáért viszont menni kell, a kopók imádják az éttermi maradékot, jól is néznek ki tőle. A helyettes, aki az autónélküliség idején ellátta helyettem a fuvarozási feladatot, nem csinálhatta a végtelenségig. Záros határidő volt tehát az alapítványi gépjármű beszerzésére, s egymásnak sokszor ellentmondó elvárások nehezítették feladatomat.
Alacsony köbcentis, kis fogyasztású autó kellett, sokat kell menni vele, s csóró az Alapítvány. Viszonylag nagy terű, a hátsó ülés ledöntésével maradékosvödrökkel nagyon megrakható kocsi kellett, nem volt elég nagy például a Panda, hiszen ha nem férnek a vödrök, sokat kell fordulni, ami idő és szintén pénz. Aztán olyan autó kellett, amin van viszonylag sok műszaki, hiszen nincs pénz, idő most szerelővel, vizsgáztatással bajlódni. Rendben kellett lenni a kocsi papírjainak, hiszen még magánszemélyként az ember bevállalhatja egy elmulasztott átíratás pótlását, de alapítványi képviselőként nem teheti ezt meg. És ráadásul olcsón megvásárolhatónak kellett a járműnek lenni, hiszen nincs százezer forintja se erre az alapítványnak. Szinte teljesíthetetlen feltételek, ugye?
Találtunk azért a használtautókat kínáló internetes oldalon pár szóba jöhető kocsit. Volkswagen Polo került először érdeklődésem terébe, kilencszázas motorral, telefonon való elmondás alapján jó állapotban, egyik ajtón csak sérüléssel, névre iratva. Mentünk hát megnézni Pannonhalmára.
A Poló piros volt, kaszniilag szép állapotban, ami fontos, ha nem tervezem a következő műszaki előtt teljesen kilakatoltatni. A motor azért hagyott némi kívánni valót maga után. Magas volt az alapjárat, s miután levette az eladó kérésünkra, kiderült, egyenetlenül jár, sőt, a próbaúton az első kereszteződésben lefulladt. A fék se fogott igazán a teljes erőből való taposás ellenére. Az látszott, hogy szerelőnél kell kezdeni, de javítható. Tetszett a kocsi. Le is alkudtuk jó alaposan, amikor kézbe vettük a motor és alvázszámot egyeztetendő, a forgalmit. Itt kezdődtek a meglepetések. Nem magánszemély volt a tulajdonos, nem a nem ma barnult bőrű eladó, hanem egy cég. Az autó birtokosa szerint az unokabátyja, aki rábízta a kocsi eladását, már előre alá is írta a papírokat. Törzskönyv viszont nem volt. Nem értettem. Eladó se látszólag, ezért felhívta telefonon a nagybácsit, aki épp megjött Pozsonyból, így győri irodájában ülve telefonon két percre rendelkezésünkre állt. Azt mondta, céges autónak nem is kell törzskönyv, menjünk el hozzá Győrbe, ad számlát, új adásvételit.
Nem hittünk. Autót venni egy szegény alapítvány számára felelősségteljes meló. Nem tehettem meg, hogy a forgalmiba nem autókereskedő cégként bejegyzett kft nem megbízott képviselőjének céges megbízás, és személyi-ellenőrzés nélkül kifizessem azt a rengeteg pénzt. Dolgavégezetlenül jöttünk haza Pannonhalmáról, s bosszankodva, ha nem azt mondja az eladó a telefonban, hogy a nevén van a kocsi, le sem mentünk volna. De még mindig jobb elautózni blindre, mint bevásárolni valami nem legális dolgot. Az eladó talán azt gondolta, ha már lementünk, visszük is. Barátok utólag úgy kommentálták az esetet, hogy nem véletlen, hogy ötvenezerre le tudtuk alkudni a Pólót...
A biztonság kedvéért a következő munkanapon felhívtam az okmányirodát, hogy megkérdezzem, pontosan milyen papírokra van szükség egy frissen vásárolt autó átiratásához. És milyen jó, hogy megtettem! Kiderült, hogy jól gondoltuk, kell a törzskönyv cégnéven levő gépjárműnél is, kivéve, ha autókereskedő cégé, és ez a forgalmiban szerepel, és január elsejétől egyébként is változott a jogszabály. Egy új kormányrendelet szabja meg, milyen adatoknak kell szerepelnie az adásvételi szerződésben. Többek között a kocsi okmányainak száma is, és az eladónak és a vevőnek nyilatkoznia kell több dologról, például arról, hogy tudja, milyen következményei lesznek, ha eladóként nem teljesíti az öt napon belüli bejelentési kötelezettségét, illetve arról, a kocsi okmányait átadták-átvették, és mikori a jogügylet hatálya.
Január elsejétől csak ilyen tartalmú magánszerződést fogadnak el a gépjármű ügyintézők.
Csináltam hát új nyomtatványt.
Következő szabadnapomon két Fiat Unot néztem ki. Az első, a napi használatban levő autó pilismaróti tulajdonosa már a telefonban kikötötte, nincs alku, de hát ha jó az autó, megért volna annyit is. Így azt mondtam, megyünk megnézni. Egy órával később bírtunk elindulni, mint terveztük, s már kifele tartottunk a városból, amikor visszahívott a tulaj, mégse menjünk. Azt mondta, úgyse tudná odaadni a járművet, mert nem volt ideje másikat venni, és addig nincs mivel munkába menjen...Fura indok egy meghirdetett autónál, nem?
De jajj. Még egy nap blindre. Mert ha előző nap, a megbeszéléskor mondja, kerestem volna másik szóba jöhető autót...
Illetve, azért volt tartalék-út. Indultunk Székesfehérvárra, másik Unot nézni, amelyik kicsit motorhibás, de alapjáraton állítólag megy, s fiatalabb, jó állapotban van, érdemes lenne a kis hiba ellenére megvenni. Sötét volt, mire odaértünk. Az autó egy családi ház nagy lejtő alján levő udvarán állt, belepte a hó. Az eladó azért már 24 órája töltötte az akkumulátort, s most berakta, indítózott, de semmi. Egy kattanás, kiderült, az önindító is beállt. Ez hiba még belefért volna a javítási keretbe, ha beindul. Kedvesem a kocsijával, vonóhoroggal előre, letolt az udvar mélyén álló Unóhoz, kutyalánccal rákötöttük, s felhúzta az utcaszintre. A tulaj legurult a kiskocsival, de a motor fel se hörgött. Felhúztuk még egyszer, semmi. Olyan kocsit meg, amelyik motoráról nem bizonyosodtunk meg, megy-e egyáltalán, nem vehetek meg. Újra eredmény nélkül autóztunk vissza Pestre, újabb nap telt el.
Következő szolgálatban töltött 24 óra után, még mindig gyalogosan, újabb, az alapítványnak megfelelő megvehető autókat kerestem. Egyik gépjármű, egy kis Peugeot, Sopronban, rendben levőnek tűnt. Amikor azonban forszíroztam, az eladó nevén van-e, kiderült, nincs, az édesapjáé, és a valódi tulaj nem elérhető, hogy aláírja az új típusú adásvételi szerződést. Egy Polót lefoglalóztak előttem Győrben. Felfigyeltem viszont egy másik kis Peugeot-ra, az sem közel, Dunaszekcsőn, Mohácstól nem messze.
Rendben levőnek tűnt, csakhogy az az autó is állt, a hirdetési oldalon levő fényképen hótakaró borította. Kértem a tulajt, indítsa be, s hívjon vissza. Azóta is hív...
Lassan dél lett, egyre jobban szorított az idő, autót kellett, szerezzek. Egy Panda mégis szóba jött, nem mesze Pesttől, Piliscsabán, de a tulaj nem ott lakik, csak hétvégén tudná megmutatni. Nekem késő.
Aztán egy pécsi Uno jött be kedvező paraméterekkel a listámra. Kedvesemet határidős munkája szorította, nem jöhetett, a négyórás IC-vel mentem hát Pécsre, megnézni a kocsit.
Fél hét, már sötét volt, mire a pécsi vasútállomás melletti parkolóba navigált a tulaj és barátja. Több mint egy centi hó borította a járdát, a meteorológia beígérte a komoly havazást, Pécsett már órák óta esett-mondták. Igyekeznem kellett dönteni, viszem-e a kocsit, mert onnan Budapestre érni vagy négyórás vezetés, s a hó elől menekülve, ismeretlen autóval, nem lesz egyszerű...
Az Uno motorja szépen ment. Kipróbáltam, úttartása szuper, nem rázott, nem sétált, ment, megállt, mint egy használt, de karbantartott autónak kell. Kicsit kopogott kanyarban a féltengely, de a gumin nem volt kopás, és tényleg négyévszakos, néztem meg az első kettőt. A bal első sárvédő íve volt korrodált, mint mondták, de jövő júniusban, a következő vizsga előtt ráérek majd eldönteni, mi legyen, kasznis vagy sem...A jármű néhány helyen horpadt volt, gazdája borult vele novemberben, gyorsabban ment, mint lehetett volna. Na, nem tökély, de nekem megfelel-döntöttem, s a rendben levő okmányok adatait az új adásvételibe írva már intéztük is a papírokat.
Még megmutatták, hol tudok olcsón tankolni, s utána merre indulok Pest felé, s már új alapítványi kocsiként csorgott az Uno tankjába a benzin.
Szakadt a hó. A kutas, utasításom ellenére, teli engedte üzemanyaggal a tankot. Nem hallotta-védekezett, épphogy ki tudtam fizetni, s morogtam: ebben az időben, egy ezressel elindulni, felelőtlenség, mi lesz, ha valami történik velem, pénz nélkül...
Pécsről február 10-én este nyolckor kifele gurulva már ötcentis hó fedte az utakat, toló sehol.
Az Uno ment, óvatosan, épp hogy hatvannal hajtottam. Alig voltunk az utakon. A Pécsről kivezető emelkedőn a szemközti sávban megakadt felfele az első kamion.
Talán az utolsó magaslat volt, amikor lefele picit lassítottam volna a kanyarban, de a kocsi hátulja jobbra kipördült. Csúsztam pörögve a szemközti sávon át, s jött felfele szemben egy busz. Ráhúztam a kormányt, gyorsabban csapódjak a hófalnak, s mázlim volt, a busz jó gumijaival ki tudott kerülni, s továbbment a hóesésben. Engem megfogott az útszéli méteres régebben feltolt hótömeg. Fiatalok álltak meg, két kocsival, mögöttem jőve, hogy nincs-e bajom, a fiatalember szólt, nagyon csúszik, óvatosan menjek tovább. Az úton megállva ő is alig tudott újra elindulni.
Alig ötvennel gurultam hát az erős hóesésben Paks fele, szemben az emelkedőn már a sokadik elakadt kamion vészvillogózott.
Hótolóval, s eltolt útszakasszal nem is találkoztam Paksig, ott se hosszan volt kisebb a hó. Talán később kezdett rá a havazás, s ezért sikerült különösebb gond nélkül a szinte kihalt úton Pest fele haladni.
Dunaföldvárnál, a Duna-híd előtti aluljáróban megint el volt centisre tolva a hó, előttem ötven méterrel pótkocsis teherautó, a vendéglő után fékezni kezdett. Talán lámpát kapott, s lassan én is csökkenteni kezdtem a negyvenes sebességem. De az Uno, ahelyett, hogy lassult volna, oldalra dobta a farát, orral az útnak szembe pördült, majd oldalára dőlt a jobb oldali árokban.
Ücsörögtem az oldalra dőlt járműben a legalább két méteres árokban, s tekertem az agyam, mit is csináljak. Este tizenegy óra múlt, mentésre számítani ilyenkor, elég reménytelen. Úgy tűnt, az autónak túl sok baja nincs, azon túl, hogy a vezetőülés felőli ablakon álltam, miután kimásztam az ülésből, az övből.
Az biztos, személyautó nem nagyon húz ki, s éjszakára se maradhatok ott. Felhívtam hát a kedvesem, aki elindult értem Gödöllőről. Indulás előtt még megcsörgette a másik telefonomat, amelyik elrepült a csomagtartó végébe a boruláskor, de ily módon meglett.
Összeszedtem a cuccom, s a fejem felett az anyósülés ajtaját kinyomva, próbáltam kimászni. Keresnem kell egy meleg helyet, benzinkutat, ahol megvárhatom Pétert. Kimászni nem olyan könnyű, miközben fejem felett tartani kell az ajtót, hogy ne vágjon fejbe, s lehetőleg ne borítsam a tetejére az Unot. Ekkor láttak meg az úton közlekedő fiatalok, s fordultak meg. Szaladtak hozzám az árokba, fogták meg az ajtót, így tudtam kimászni. Semmi bajom, nyugtattam meg őket. Elvittek Paks irányába, a híd fele, de már zárva volt ott a vendéglő. A szintén bezárt benzinkútnál ablakát takarította egy Penny Marketes kaminonos, hozzá kéredzkedtem át, ő tudott nem messze egy éjjel-nappali kutat Pest fele. Amikor viszont újra a felborult autómhoz értünk, már ott álltak mellette a dunaföldvári rendőr-járőrök. Kiugrottam, ne aggódjanak, hol a vezető.
Közben megérkezett a mentőautó, valaki, okos autós, meg se állva, meg se nézve, sérült-e egyáltalán valaki, rámhívta. Fölös út nekik a hószakadásban, amikor valahol tényleg szükség lehetne rájuk. A rendőrök közben megígérték, elvisznek a kútig, s az ablakon keresztül megadtam az adatokat a mentősök papírjaihoz, hogy igazolják, ott voltak, de nem kértem segítséget.
Az éjjel-nappali Shell kút kávézójában ittam egy kávét, kicsit belehallgattam a pultos és haverjainak kártyacsatájába, majd Péterrel újra beszélve, rájöttem, ha ki is húzzák a kocsimat az árokból, akkor se lehet ilyen csúszós gumikkal, ilyen szakadó hóban Pestre vontatni. Ott kell hagyni az árokban, s majd eláll a havazás, letolják az utat, akkor lehet tenni valamit a jármű Pestre juttatásáért. Ha találok tehát kocsit, aki elvisz Pest fele valamennyit, annyival kevesebbet kell Péternek autóznia értem. Átmentem hát a benzinkútra, hátha szokott ilyenkor valaki betérni hozzájuk Pestre menet. A kutas és már igen vidám hangulatban levő cimborái viszont azt mondták, megpróbálják, hátha kijön az a roncs az árokból. Két autóval, kötelekkel el is gurultunk az Unohóz. A tizenéves, erőtől duzzadó fiatalemberek három hórukkra talpra fordították a Unot. De az látszott, a több mint fél méteres hóból, a két méteres árokból a két személyautó sem húzza ki. Erősebb jármű után néztek hát, amikor elment mellettünk a hótoló. Ez kihúzza!- jött a szikra, már az itókától túl sok gátlás se volt bennük, engem vitt a lendület velük.
A toló a kútnál fordult, s takarította szemben felénk jőve a havat, amikor eléálltunk. Esélye sem volt tiltakozni. Pár mondatváltás közte, s a fiatalok között, mert voltak aggályai a dolog iránt a jóembernek, de mikor a hova kössük-kérdését is megválaszoltuk, beadta a derekát. Beszálltam az Unóba, gyújtást adtam, rákormányoztam, a hótoló hátsó sószóró rudazata bírta, a fiatalemberek kötele is, az Uno elindult, maga előtt kitolta az útra az árokban rekedt havat a hószakadásban.
Már az úton, a kocsi simán beindult, simán megfordult, szaga, folyása nem volt. Járóképesnek tűnt. A fiatalokat a borulás feszülésétől közben pókhálóssá váló vezetőoldali ablakon át már alig látva, a segítséget hálásan köszönve, elindultam. Óvatosan menjek, ne fékezzek- baráti tanácsaikkal még utánam is szaladtak e nagyszerű, segítőkész fiatalemberek.
Autóztam  hármas fokozatban, maximum negyvennel, terhelés alatt, a megcsúszás lehetőségét kizárva, Pest fele, hogy valahol félúton találkozzak az éjszaka közepén Péterrel, aki le se feküdt miattam, s onnan, már biztonságos kísérettel, tegyük majd le a frissen vett, frissen kicsit összetört Unot a szerelő háza előtt, hogy kiderüljön, sérült-e valami más is a vezetőülés üvegén túl, s miért is csúsztam szinte ok nélkül árokba vele.
Menet közben még felhívtam a Tolna megyei Rendőrkapitányságot, és üzentem az ügyeletessel a dunaföldvári rendőr-kollegáiknak, hogy kihúzták az autót az árokból, jól vagyok, megyek Pestre, nem tűntem el nyom nélkül. Közben folyamatosan szakadt a hó.

Leköpték és megköszönték. Nem felelt meg, de túlélte a lába, nem fázott influenzába, és meg sem verték. Parkolási ellenőr volt kedves barátom, Korányi Gy. Róbert, aki a kommentjeit olvasva megkért, hogy a Népszabadság 2010.01.11-én megjelent írásának teljes, húzatlan verzióját adjam közre a hasonló újságírói témákkal foglalkozó blogomon. Mert a többi, helyhiány miatt kimaradt mini-történet sokkalta árnyaltabbá teszi a képet.

Vészvillogó nem parkolójegy

Hétfő reggel nyolc óra van. Parkolási ellenőr egyenruhámban, baromi idegesen sietek az Andrássy úton. Elcsesztem. Ma új kerületbe osztották csoportunk, és nem néztem meg rendesen a térképemet, rossz buszra szálltam, nem fogok időben a pályámra érni, nemhogy fél kilencig pótdíjazható autót találjak. És ez a csoportvezetőmtől mára legalább háromszori lelkifröccs, hogy „ez nem elégséges teljesítmény, fiatalember”. És állítólag mától, ha úgy ítélik meg, hatszáz forint levonás a valójában 11, nyolcig tartó díjfizető zónában tizenhárom órai utcai munkáért járó 4600 forintnyi, a TB-t nem tartalmazó alkalmi könyves munkabérből. És nem is az a hatszáz forint… De milyen rossz érzés az, ha az ember igyekszik, és mégis azt mondják, nem elég… Tehetek én róla, hogy pont akkor, pont abban a szerencsétlenül választott utcában véletlenül épp minden autós legálisan parkol?  Trappolok az Andrássy úton. Nem látom, piros a gyalogoslámpa a szervízúton, nem jön semmi, sietek át. Fehér szakadt Opel csikorogva lassít az orrom előtt, igen, neki zöld volt, bocsi, kérek mindjárt elnézést, de ez nem hatja meg a festőruhában az ablakon kihajoló, köpködő és ezt ordítozó munkásembereket: takarodj a szemem elől, te tetű, mert elütlek. Mért nem mégy el dolgozni?
- Intelligenciát és sok tanulást igénylő munka ez, amire jelentkeztek- mondja Piroska úr, egy nyugdíjas korú, kedves úriember, a Cég alapító tagja az állástájékoztatón. - Ha csak felsorolom Önöknek, hányféle engedélyt ad ki az önkormányzat azokban a kerületekben, ahol Cégünket bízták meg a fővárosi parkolási rendelet betartásának ellenőrzésével, a kétféle, a fővárosi és a mi megbízónk nevével fémjelzett parkolójegyen hány információt kell ellenőrizni, nem beszélve a kézi számítógépen és a mobiltelefonon ellenőrizendő mobilparkoláson, beláthatják, nem mindenki alkalmas erre a munkára. És fizikai állóképesség is kell, hiszen tíz-tizenkét órát az utcán gyalogolva – a sajtó szerint „sétálgatva” - estére lesz a parkolási ellenőr lábában vagy huszonöt kilométer.
Miután eredeti szakmámban, a kereskedelemben több hónapja csak jelentkezek, pályázok, de nem tudok elhelyezkedni, a recepcióhoz már nem elég a gyakorlat, folyékony nyelvtudás, vagy vizsgapapír kell, a takarítói munkaajánlatokat hirdetők már reggel kilenckor nem veszik fel a telefont, beteltek, az alkalmi könyves parkolási ellenőri munkalehetőség expressz újságbeli meghirdetése az egyetlen kiútnak tűnik a kilátástalanságból. Kissé lelombozza az embert, amikor a Piroska úr elmondja, alkalmi könyvvel csak havi tizenöt napot dolgozhat az ember, és a bélyeg, amit naponta a munkáltató beragaszt a kiskönyvembe, csak az adóterheket fedezi, az egészség- és nyugdíjbiztosításomat nekem kell állnom, ha nem akarok bajt. De parkolási ellenőrként eltöltött vezényelt és teljesített kilencven nap, vagyis hat hónap múlva a Cég szerződést ajánl majd nekem.
Büszke vagyok rá, amikor tízünkből csak hárman felelünk meg az intelligenciateszt, a grafológiai vizsgálat és a komoly matematikai, szám és betű-logikai feladványokat tartalmazó, s matematikai érettségimmel is csak félig kitölthető feladatlap után.  Egy éjszakás, de már fuvart alig találó vállalkozó taxis kollegával és egy fiatal adminisztrátor hölggyel együtt mehetünk az egyhetes tanfolyamra, és a sikeres elméleti és gyakorlati vizsga, meg az orvosi alkalmassági után kezdhetünk alkalmi bérért dolgozni az utcán.
-Nem az a célja munkájuknak, hogy büntessenek - mondja oktatónk a tanfolyamon.  - Az Önök feladata, hogy ellenőrizzék, a rendelet szerinti módon várakozik-e a parkolási zónában az adott gépjármű, vagyis van-e érvényes lakossági engedélye, gazdálkodói engedélye és jegye vagy mobilparkolása, egészségügyi vagy speciális intézményi engedélye a megadott pályaszakaszon. Ha parkolójeggyel várakozik, jegye érvényes-e, a megfelelő díjzónában vásárolta-e az autós. A mobilparkolást a kéziszámítógépen vagy a mobiltelefonon ellenőrizve, szintén nézni kell, a díjzóna stimmel-e. Mozgáskorlátozott engedély (és a jegy ) esetén is vizsgálni kell, a parkolási rendeletnek megfelelően, látható adatokkal helyezte-e ki az autós az első szélvédő mögé, nem fénymásolt-e az engedély, mert a rendelet az eredeti kihelyezését, a sorszámmal, lejárattal, hologrammal, kiállító hatósággal és nem a mozgássérült fényképével előre írja elő. Amennyiben ez nem így történik, bizony, meg kell pótdíjazniuk, nem olvasható mozgáskorlátozott engedély jogcímmel. Az eredeti engedélyt bemutatva a mozgáskorlátozott töröltetheti a pótdíjat, de míg az ügyfélszolgálat előtt várakozik a gépjármű, s nem autójában hagyja az ügyfél az engedélyt, beviszi bemutatni, bizony, ha nem vesz jegyet, előfordul, hogy jogosan, újra megpótdíjazza az azon a pályán dolgozó parkolási ellenőr, az egyenruhás nem pályás, vagy a civil kommandós-ellenőr.  
A tanfolyamon egyszerűnek, tisztességesnek tűnt minden. Nem kell mást csinálni parkolási ellenőrként, mint sokat menni, sok autót ellenőrizni, kitartóan dolgozni, mert egyértelműen eldönthető, hogy szabályszerűen parkol-e egy autó, vagy nem, és amelyik nem, az megpótdíjazható. Hozott a Főváros egy érvényes rendeletet a parkolásról, amit be kell tartani, mint más törvényeket is, még ha nem is tetszik az állampolgárnak. Megváltoztatásáért pedig a Fővárosi Közgyűlésben kell lobbizni, nem a parkolási ellenőrnél.  Amikor az autós reklamál, hogy pénzéért nem kap szolgáltatást, mindig azt mondom: uram, ön se örülne, ha háza udvarára parkolna ingyen valaki. Budapest utcái fölött pedig a Fővárosi Közgyűlés gyakorolja a tulajdonosi jogokat, így bizony megszabhatja, Ön mennyiért állhat ott.
Sikeres elméleti majd gépkezelési vizsga után kikerültünk az utcára. Én kis naiv hittem azt csupán, hogy úgy is lesz, ahogy oktatták.
A problémák nem is a pótdíjazásnál, hanem a fizikai létfenntartásnál kezdődtek. Hogy aláírtad, parkolási ellenőrként nem hagyhatod el az aznapra kijelölt, mindig változó utcáidat, a pályádat, ugyanakkor nem mehetsz be egy kisközértbe kávét inni, egy kiflit venni. Ha megéhezel végképp, és betérsz egy nagyboltba, jó, ha tud róla a csoportvezetőd, a blokkot őrzöd a zsebedben, mert figyel  téged a főnököd, a nem pályás egyenruhás és a Cég  számos civil kommandósa. Ha rosszul nézel, már egy alma miatt is korrupt lehetsz.
Korrupciógyanúba keveredhetsz az autók ellenőrzése közben is. Meglátsz egy nem érvényes jeggyel parkoló autót, kézi számítógépeddel ütögetve ellenőrizni kezded. Leolvastatod a rendszámfelismerővel a forgalmi rendszámot, ellenőrzöd, van-e lakossági, gazdálkodói vagy egészségügyi engedélye az adott kerületben, indított-e mobil parkolást. Ha mindenre nem a válasza a rendszernek, akkor a gépedet tovább ütögetve beírod a helyszínt, a gépkocsi felségjelét, típusát, a pótdíjazás okát – és ekkor megjön a tulaj. Meg kell szakítsd a folyamatot a gépben, hiszen embert nem fényképezhetsz le személyiségi jogainak sérelme nélkül a szabályellenesen parkoló autóval együtt. Meg kell szakítsd a pótdíjazási folyamatot, amit viszont indokolnod kell a gépnek.  Az első napomon a legevidensebb okkal indokoltam: elment a jármű.  Este, a minden lépésedet rögzítő gépek ellenőrzésekor jött is ezért a feddés: ezt az okot nem ütheted, mert senki sem mossa le rólad, hogy korrupt voltál, az a látszata, hogy pénzért elengedted az autóst a pótdíjazás helyett.  Ha megjött a tulaj és a nincs a mindent rögzítő gép szerint érvényes engedélye vagy mobilparkolása a kocsinak, akkor nem választhatod megszakítási oknak az érvényes engedélyt.  A nyomtatóhiba se jó, van elég az is, és géplefagyás is.
Az a legrosszabb, ha elrontasz valamit. Ott van például az eredeti mozgáskorlátozott engedély, vagy érvényes jegy, csak bizonyos típusú autóknak megtört a műszerfala, és főleg sötétben, könnyű elnézni, ha sietsz, legyen teljesítményed. Megszakítani a pótdíjazást nem ildomos, korrupciógyanús. Le kéne fényképezned, hogy tisztázd magad, mégis ott van a jegy, de akkor te vagy szar ellenőr, rosszul, nem elég alaposan végzed a munkád, ilyen miatt nem adhatsz vissza már beregisztrált csekket este következmény nélkül.  Ha nem jött meg a tulaj, hagyd ott a jogtalan mikulás-csomagot a szélvédőn!- javasolja a csoportvezető-, majd a tulaj reklamációjára úgyis törli az ügyfélszolgálat.  - Mit csinálj akkor, ha nincs érvényes jegye, engedélye az autósnak, de még nem volt időd megpótdíjazni?  -Mond azt, már nem lehet a te gépedből és a szerverről törölni, és küld el jegyet venni- tanácsolja egy profi kollega. Ha a pótdíjazás időpontja, és az utólagos jegyvétel között nem telt el öt percnél több, és nincs hosszú bűnlajstroma az illetőnek, akkor az ügyfélszolgálatnál töröltetheti ezt a büntetést. S amíg az autós 70-100 forintért minimumjegyet vesz az automatánál, te nyugodtan befejezed a fényképezést.
Mert ha megjön az autós, az nem pech a Cégnek, mázli neki, hanem te vagy lassú, béna, alkalmatlan ellenőr, és mikor napközben többször, és este leadáskor főnököd megnézi, mennyit ellenőriztél és mennyit pótdíjaztál, és azt mondja, „fiatalember, ez nem elégséges teljesítmény”, bizony, annak is érzed magad.
A feddés nem csak szóban, pénzlevonásban is jelentkezhet. Levonhatja a csoportvezető a 600 forintodat. De az új alkalmi könyves dolgozókat már nem is 4600 forintért veszi fel a cég, csak 3500 forintot kapnak minimum 11 órai munkáért, aminek egészségügyi és nyugdíjbiztosítását ebből a pénzből a dolgozó állja, és csak hetek múlva, növekvő teljesítményért, azaz több pótdíjazásért, csoportvezetője javaslatára, emelik.
A csoportok versengenek. Ha már szerződéses lettél 90 nap múlva, a csoportod teljesítménye alapján kapod te is a fizetést. A tanfolyamon azt mondták, a mozgóbér azon is múlik, rendesen nézel-e ki az egyenruhádban, és hogyan viselkedsz, udvarias vagy-e az autósokkal, de a csoportok rangsora melletti számok nem erről szólnak. Fültanúja voltam a csoportvezető és az egyik legügyesebb kollegám beszélgetésének, amikor a nálam azonos pályán is átlagban legalább kétszer többet pótdíjazó ellenőr arra panaszkodott, hogy nem kapott teljesítménye ellenére az alkalmi könyveseknél több fizetést. Mert a csoport havi pótdíjszámát az új bénák lerontották. A régi szerződéseseknek is zsebre megy a Cég által elvárt teljesítmény-centrikus munka. Hallani lehetett a folyosón olyat is, hogy a több csoport ellenőrei a szerintük alacsony mozgóbér után visszafogták a pótdíjazások számát, mert minek ennyiért hajtani…
Telnek a napjaim. Az esti teljesítmény-összesítéskor csoportvezetőm táblázatában látom, hiába talpalok egész nap, igyekszem, nem veszem ki az ebédszünetet sem, nem megyek be átmelegedni, s wc-re a közintézményekbe, akkor se tudok annyit pótdíjazni, mint mások. Rájövök azonban, figyelni, s a gépet használni és emlékezni kell. Lecsesznek például, ha három órás zónában három óra párperckor nem pótdíjazom meg a szabálytalanul várakozó autóst, csak később. Mert elvárás, hogy mindent meg kell pótdíjazni, amit lehet. Az ellenőr emlékszik, vagy megnézi a kézi számítógépében, mikor ás hol pótdíjazott olyan autót, aki várhatóan tovább marad az időkorlátos zónában, és időben visszamegy hozzá „IKT miatt megütni”. A parkolási ellenőr emlékszik, kinek mikor jár le a jegye, és az öt, vagy egy órán túli időtartamra váltott jegy esetén a 15 perc türelmi idő lejárta után már megpótdíjazza. A túlparkolás külföldi rendszámú autók esetében fordul elő igen gyakran, talán nem is tudják, fizetni kellene, a parkoló automatákra egyetlen nyelven sincs még egy idegen nyelvű információs telefonszám sem kiírva.
Szerettük a külföldi autókat, mert balekokként nem volt jegyük vagy mobilparkolásuk, és nekünk az nem számított, befizették-e valaha vagy behajtható volt-e a pótdíj.  Nem csak a külföldi rendszámról, de soha egyetlen általunk pótdíjazott autóról nem tudtuk meg, befizette-e, törölte-e az ügyfélszolgálat a büntetést. Egyetlen vezetőt sem érdekelt ez, csak hogy minél többet pótdíjazz és azért jók legyenek a fényképeid.
Francia család két furgonnal parkolt le a Krisztina körút egyik mellékutcájában.  Pont ott vagyok, szólok nekik, tudják-e, fizetni kell. Kérdik, hogyan. Nem nálam, mondom, mutatom a z automatát. Papírpénzt látok a kezükben, zsebemben apró után kotorászva, egy százast találok, mutatom, ilyennel, fémmel.  Egy óra múlva arra járok, látom, vettek jegyet, egy-egy százasért. Meg is kell pótdíjazzam mindkét autót, mert a jegy már le is járt.
A tanfolyamon azt tanították nekünk, hogy a rendelet szerint a táblával jelzett fizető zónába parkolási céllal behajtó autósnak rendelkeznie kell a fizetéshez megfelelő eszközzel, apróval vagy hívás indítására alkalmas mobiltelefonnal. Éppúgy, mint a BKV-buszokra is, csak jegy birtokában lehet és szabad felszállni.  Türelmi idő csak a megváltott jegyekre van.  Az, hogy pénzt váltani mentem, csak öt percre ugrottam fel, nem indok a jegy nélküli parkolásra. És ha meg tudom, elég gyors vagyok, megpótdíjazom.
A tanfolyamon azt is szabályként tanultuk, egy elromlott automata esetében az ügyfélnek másikban  kell jegyet vennie. Ha viszont két automata rossz, nem pótdíjazunk. Ez azért nem egyértelmű szabály, mert attól függ, honnan nézzük, az egyik előttinél, vagy a másik utáninál még tudhatna hosszú utcában jegyet venni az ügyfél.
Tabán, Gellérthegy utca, utca végén, a domboldalban nagy pakoló, sokan nem gondolják, hogy fizető rész. A hegyoldal felől jövök, már pár autót megpótdíjaztam, amikor kiderül, rossz a lépcsősor melletti automata. Beszólok a diszpécsernek, és a következő autóst az utca végébe, a másikhoz küldöm jegyért. Tíz perc hegymászás után jön egyikőjük, hogy az is rossz, lemegyek, ellenőrzöm, tényleg. Bejelentem azt is a diszpécsereknél, majd felhívom csoportvezetőmet, aki azt mondja, menjek egy ideig másik utcába. Tíz óra fele arra kanyarodok, automata még mindig nem működik-et ír ki magára, megyek másfele. Délután háromkor még mindig, és a lenti ugyanúgy. Felhívom a csoportvezetőm, aki utasít arra: kezdjek el pótdíjazni. Végül is mobillal is lehet parkolni.  Felháborodott autósok vesznek körbe, van, aki elhajt, van, aki felhívja az ügyfélszolgálatot, majd a beszélgetés után közli, azt mondták, nem kell jegyet vennie. Mondom, nekem mi az utasításom. - De ha Önnek azt mondta az ügyfélszolgálat, akkor biztos törölni is fogja.
Ellenőrzésképp én is saját, hivatalosan magamnál nem tartható mobilomon megpróbálom felhívni a telefonos információt, de egész estig foglalt a szám. Délután négy fele esik be a leamortizált szerelő, mondja, őt Dél-Budáról rendelték át, ezen a területen új kollega van, aki nem tud semmit…Kicseréli a lemerült akkumulátort, megy, a másik, lenti kék oszlopnál pedig kiszedni a beszorult pénzeket, amitől elromlott.
Naphegy utca, halszálkában festett parkolóhelyek. Egy BMW terepjárón egy órája lejárt jegy, azt nézegetem, amikor egy fürdőköpenyes férfi leszól a ház egyik erkélyéről: - Lejárt már? Indulok le, veszek jegyet.
Megyek tovább, megpótdíjazok egy másik autót, tulaj még sehol.  Megyek vissza, naná, ütöm a BMW-t, azért palimadárnak ne nézzenek…
Az I. kerületi Róka utcában, már sötétben, délután fél ötkor nem kis-középkategóriás járművel állnak sorban vészvillogóval.  Ilyenre is ugrunk, nézem őket. Első kocsi szabálytalan helyen áll, második, bár nem látszik a szélvédőn, lakossági engedélyes, megyek a harmadikhoz. Épp csak lekérem, nincs mobilja vagy engedélye, amikor megjelenik egy jól öltözött hölgy, két gyereket hoz a szemközti óvodából.   –Hölgyem, szerencséje van, hogy megjött. Tudja, a vészvillogó nem parkolójegy, ön fizető zónában várakozik, meg kellett volna pótdíjazzam. – Szorulhatott volna egy kis emberség magába- válaszol vissza. –Nem várhatja el tőlem, hogy két gyerekkel a hónom alatt elcaplassak az automatához-szeme közben követi a tekintetem a nem egészen öt méterre álló automatáig, ami mellett parkolás előtt el is gurult, s belepirul. – A hetven forint meg anyagi romlásba döntené, ugye? –jegyzem meg, és megyek tovább.
Az autósok változatos módon próbálnak kibújni a parkolási díjfizetés alól. Egyik módszer, hogy szabálytalan, nem parkoló helyen állnak meg. Ez a magatartás a VII. A kerületben, például a Wesselényi utcában az igen éber közterület-felügyelők jóvoltából sokkal drágább, mint a fizetős parkolás. Öt perc a járdán már nyolcezret is taksál náluk.  Érdekes módon azonban a Király utcán, a VAM Dizájn Centerrel szemben, a játszótér előtti úttest felét elfoglalva rendszeresen parkoló fekete Hummeren sose találtam fehér közteres csekket.
A Naphegy kis utcáiban viszont mintha még sose láttak volna közterület-felügyelőt. Fizetős helyen a lakossági engedélyes és a balek áll meg. A területet ismerők parkolnak forgalomtól elzárt területen, kapubejáróban, sőt, megállni tilos táblánál is következmények nélkül. Vagy a Magyar Távirati Iroda által használt utcasorokon, amit kivettek a pályámból, azokra a házszámokra nem is enged a gépem pótdíjazni. Meg se próbáljam, figyelmeztet jóindulatúan a főnököm, hacsak nem akarok a TV-ben szerepelni…
Manipulálnak sokan a rendszámokkal. Parkoláskor leveszik, amíg egyszer egy rendőr el nem viteti a kocsit, mert közúti forgalomban anélkül nem szerepelhetne.  Látok olyan diplomata-rendszámnak tűnő DT-vel kezdődő táblát, ami a megszokott kék betűs lemez helyett fekete műanyagból készült, bizisten, bárhol fröccsöntetek olyat. Aztán az amerikai rendszámok…Ellenőrzi vajon azok hitelességét, eredetiségét a rendőrség?
Nagymező utca, Csibe büfé előtti sor. Bazi nagy, drapp csicsa terepjáró, talán MG, floridai színes  rendszámmal… Időkorlátos zóna, aznap harmadszor pótdíjazom meg, előző nap a másik sarkon állt, ott is kapott csomagot. Kijön a boltból a kereskedő, amely előtt áll, s mondja, tök fölöslegesen csinálom, amit csinálok. Kié?- kérdem. A másik boltosé- int. - Játékrendszám, tudja, ugye? - Nem baj, mondom. Nekem gyűlik a pótdíjak száma, neki meg nem gond a csomag…
A lakossági hozzájárulások, régi nevén engedélyek kiadása külön feladat és üzlet az önkormányzatoknak. Ellenőrként feladatunk a központi szerveren ezek ellenőrzése is, mert előfordul, hogy az autón matrica van, de a gépben nem szerepel, mert például a tulaj elköltözött.  A matricát az igényléskor, ha befizetik a csekket, rögtön kiadják, de előfordul, később nem kapja meg mégsem a kérvényező az engedélyt, például nem abba kerületbe fizet gépjárműadót, vagy be nem fizetett parkolási díjhátraléka van. Ideiglenes engedélyként ilyenkor a szélvédőre kiragasztott csekket el kell fogadjuk két hétig.  Különös módon ez nem vonatkozik főnököm utasítása szerint a gazdálkodói hozzájárulásokra. Ilyen engedélyt, ami általában 50 százalékos parkolási díjkedvezményt jelent, nem ingyenességet, az adott kerületben üzletet, céget működtető vállalkozó kaphat. Ezt az engedélyt azonnal kiadják az önkormányzatok a megfelelő papírok birtokában, de szerverünkre csak a heti egy-két rendszerfrissítéskor kerül fel. Így a Gellérthegy utcai parkolóban álldogáló, nagy létszámú autóflottát üzemeltető cég menedzsere egy idő után csak legyintett tevékenykedésünkre, összegyűjti a mikuláscsomagokat, s egyben törölteti az ügyfélszolgálaton. Nekünk viszont darab, növeli a „teljesítményünket”.
A talán sohase volt jegynélküli ötperces türelmi időt legtöbbet reklamáló autós a futár-szállító. Onnan ismerszik meg, hogy nyomtatott A4-es papír van a szélvédője mögött parkolójegy helyett-ételszállítás, max. 5 perc felirattal. Van, hogy órákig ott parkol így. Aztán felháborodik a mikuláscsomagon. Persze, csóró melós ő is, jövedelméből nemigen futná a parkolási díjak tömegére, mint ahogy egy vidékről kisautóval bejáró eladó se tudná a béréből finanszírozni munkaidőben az üzlet előtti parkolást. Pont a szállítóknak tette lehetővé a 10 és 17 óra közötti időszakban ingyenes 20 percnyi parkolást a nyáron változott fővárosi rendelet a rakodótárcsa bevezetésével. A tárcsához hozzájuthat minden, szerződéssel a fővárosban szállító autós pár ezer forintért, bár néha 3 órányi sorban állással – erősítették meg a tanfolyami tételünket a már rakodótárcsával parkoló futárok.
Látom, nem parkolási ellenőrként fogok megöregedni. Ahelyett, hogy mennék tovább a következő autóst ellenőrizni, az autójához aznap jegyért munkahelyéről negyedszerre leszaladó hölgytől megkérdezem: mért nem mobillal parkol? Akkor nem kellene lerohangálnia, és nem felejtené el, nem járna le véletlenül….- Mert nem tudom, hogy kell - torpan megy a hölgy. Együtt megyünk oda a kék automatához, ahol apró betűvel ugyan, de le van írva, csak senki sem olvassa, hogy akár előfizetéses, akár feltöltött kártyás mobilról indítható, már nem kell előzetes személyes regisztráció hozzá, ott a telefonszám minden automatán minden körzetben.  Én is mobillal parkolok-magyarázom a sokadik autósnak, s ahelyett, hogy jól teljesítő ellenőrként mennék tovább, együtt küldjük az sms-t, ellenőrzöm a PDA-n, elindult-e, mert volt már rá példa, hogy elütötte a vezető a rendszámot.
Mobilindítást sejtek az I. kerületi Zsolt utcában, amikor előttem fordul be, gurul el az automata előtt lassítva egy fekete, mokány Audi , öltönyös, elegáns, középkorú vezetője menet közben telefonál.  Amikor odaérek a hárommal arrébb hülő járműhöz, azonnal olvastatom a rendszámát, s legnagyobb meglepetésemre nincs se mobilja, se engedélye, se jegye. Hát így járt- gondolom, folytatom, ahogy kell, a pótdíjazást. Még a kocsimárkát se ütöm be, amikor az orvosi rendelő melletti házban levő elegáns cukrászdából kijön az öltönyös úr, kinyitja az Audit, beül. Utána szólok: - tudja, ha később jön, megpótdíjazom, jegyet kellett volna vennie, ez fizető parkolóövezet! –Tudom, válaszolja és elhajt. Ellenőrzök tovább. Öt perc sem telik el, jön szembe velem a járdán az öltönyös úr, az Audit, ki tudja, hol, letette, s kezembe nyom egy parkolójegyet. –No - mondja- így rendben van a lelkiismeretem- és bemegy az elegáns cukrászdába.

A megjelent, kissé meghúzott cikk:

http://nol.hu/belfold/20100111-csak_az_szamit__mennyit_buntetsz 

Életút a rosszfiútól a természettel dacoló, majd elbukó ember-istenig

Megváltó istenné mítizálta a tegnap elhunyt Michael Jacksont a Föld dala videoklipje, de a (talán hamisan) pedofíliával vádolható ember-mivolta rajongóit és megboldogult MJ lelkét is összetörte akkoriban

A világsikerré váló dal olyan képi megjelenési formát kíván, amelyben az énekes valódi személye összemosódik a videoklipbéli, mítosszá, szemlélődő majd megváltó isten-emberré alakított figurával. Mekis Péter régi, az interneten már nem fellelhető tanulmánya szerint a művészt tudatosan eggyé olvasztották szerepével. Rajongói csodálata egyre nőtt iránta, de a mítosz összeomlásakor negatív érzelmek sokasága keletkezett, és elmoshatta a művész addig felturbózott önértékelését. A tegnap elhunyt Michael Jackson két videoklip-mítoszát elemezve jut el írásunk az ötvenegy évesen eltávozott MJ utolsó éveiben ingatag egészségét és a tavalyi újabb válogatás-albuma sikerét látva a konklúzióhoz: a sikerhez talán elég valódi művésznek lenni, nem szükséges a mesterségesen teremtett isten-lét.

 

Közkonyha, terítetlen asztal, szegényes tömegkoszt. Talán felnőttként is jártál már ilyen helyen, de gyerekkori emlékeidet, a „ nesze menza, nem kapsz mást” étkezési kultúráját, és ezzel emberként való megbecsülésed „minőségét” biztosan felidézi. És még itt is provokálnak. Itt durva világ van, a farkascsapat az úr. Itt „nem számít, ki a rossz vagy a jó… Itt nincs igazság vagy kihívás. Majd megrúgnak, aztán megvernek. S végül azt mondják, ez így becsületes. Tűnj el, kivéve, ha rossz akarsz lenni.” Michael Jackson 1982-ben megjelent Triller című nagylemezének „Beat it” című dala és klipje az ősi horda-ösztönt hozza ki belőled, képzeletedben, ha a valóságban nem is mersz, egyenes út visz az utcára, a társadalmi elvárásoknak beintve a banda tagjaként hatalom vagy. Te leszel, átélve a klip misztériumát, a szőke hajú, lógó fülbevalós fehér fiú, a dohányzó lány, a bárpultnál a csajt lesmacizó, majd továbbálló macsó és a minden szabályra köpő néger bandavezér is. Te is velük üvöltöd annak, aki nem áll be közétek, hogy tűnj el.

http://www.youtube.com/watch?v=ZkGOiS75Lwk
Ha csóró, lepukkant helyre születtél, és megvalósíthatatlan számodra az a tudat alatt irigyelt életmód, ami a középpolgárok sajátja, ifjúként, lázadásul választhatod ezen rosszfiús, együttélési szabályokra fittyet hányó szerepet, mint talán szomorkásabban, teszi ezt itthon Deák Bill Gyula, az 1984-ben megjelent Rossz vér című dalában: „Éppen hogy csakhogy tíz elmúltam, cigaretta füstjét fújtam, már a szoknyák alá nyúltam…”
E korban, e szerepben a szeretett nő is megközelíthetetlen, éteri lényből hús-vér, kölcsönös gyönyör-forrássá válik, s szeretetét teste átnyújtásával kell, hogy kifejezze: „Hát hallgass a szívemre, feküdj közel a testemhez, engedd, hogy álmaimat átadjam neked, jól fogod magad érezni, meglátod”(MJ, Thriller, The Lady In My Life). „ Oly gyönyörű vagy, fényes a hajad, engedd, hogy érezzelek téged” énekelt itthon a Fonográf 1978-ban a Hunyd le a szemed című nótájában ugyanerről az elvárásról.
http://www.youtube.com/watch?v=cm-cTvviMRQ
Talán a botrányosan kimondott, az összebújásból nem túl nagy ügyet csináló, nyíltan felvállalt érzékiség és a fiatalos, konvenciók elleni lázadó fekete fiú-szerep tette oly népszerűvé Michael Jacksont a világon, a dübörgő, áldozati szertartást idéző ritmuson, és a profi mozgásművészetén túl a nyolcvanas évek közepén.

A siker záloga a mítoszváltás
Az énekes-sztár videoklipben játszott alakítása nem választható el polgári arcától, a művészi individuum és a mű, a klipbeli szerep összemosódik, sőt, a siker biztosítéka a jól megszerkesztett mítosz- tette közzé gondolatait vagy három esztendeje Mekis Péter, az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiatudományi Intézetének média-kommunikáció szakos hallgatója az interneten sajnos már csak tárolt változatban fellelhető dolgozatában. – A sztárt a mítikus szférába emelő mítosz kiüresedésének első jeleit követően pedig a siker fennmaradásának biztosítéka az új mítoszba költöztetés, mert a rajongók hamar jutnak el az „ő az egyetlen, az igazi” érzelmektől a „soha nem kedveltem” állapotba, a szerelemből ismert, Orwell által leírt duplagondol-szerű lelki folyamatokon keresztül.

Szemlélődő istenség
Mekis Péter Michael Jackson két paradigmaszerű videoklipjének elemzése alapján írt le tanulmányában egy mítosz-váltást. A Black or White (1991) kerettörténetében egy kisfiú MJ-t utánzó játszódása zavarja kispolgár apja tévézését, aki ezt emelt hangon szóvá teszi, mire a „Rettegjetek, betörők” mozifilm zseni-gyereke édesapját büntetésként karosszékestől az űrbe lövi. Az apa a videoklip pszeudofiktív világában, egy szavannán, valóságosnak látszó oroszlánok között találja magát. A magas fűben bennszülött vadászok közelednek, köztük Jackson, ezúttal még négerként: fekete bőrrel, fehér harci maszkban, oldalán izmos, fekete-fehérre festett arcú néger harcosokkal. Egy pillanattal később már a képekről jól ismert MJ-figurát látjuk rongyos, de tiszta ruhájában a négerek közt táncolni. Nyilvánvaló az életrajzi utalás: Jackson néger fiúból operáltatta magát nemtelenné és rassztalanná, emberek feletti árnyék-figurává, aki tetszőleges környezetbe gond nélkül beilleszthető. Életrajz és mese nem választható el többé egymástól Mekis Péter szerint.
A mítikus tér, ahová az apuka otthonából kerül, valóságnak látszik, és Michael Jackson láthatóan igen otthonosan mozog benne. A négerek közül sziámi táncosnők közé szökken,, aztán vadnyugati lövöldözésben tűnik fel, majd nagyvárosi autóforgatagban indiai táncosnővel, végül a Kreml tövében egy csapat orosz táncos között. Mindvégig a maga táncát járja, beleszőve helyi stíluselemeket is. Nehézség nélkül tűnik fel Jackson a világ bármely pontján. S majd mindenhatósága megkoronázásaképp az orosz helyszín hóesésestől egy üveggolyóba záródik a földgolyón üldögélő két kisgyermek kezében. Sztárunk a mítikus és a reális térben egyaránt, és egymástól elválaszthatatlanul jelen van a világ minden egyes pontján.
Mindenütt jelenvaló, mindent látó, mindenható, ám mégis kontemplációra, lenyűgözött szemlélődésre szorítkozó, játékos istenségként fogalmazza meg Jacksont a tanulmány szerint a Black or White-klip. Ezt az értelmezést erősítik a klip további híres jelenetei: az amerikai külváros, az abban a korszakban kötelező rap-betét színhelye, ahol mindenféle bőrszínű gyermekek gyűlnek össze; s a tűzön keresztül menetelő Jackson. A Szabadságszobor, melynek fáklyájában sztárunk rendíthetetlenül énekel, s a totálba átmenő képen sorban feltűnik New York felhőharcolói előtt a Parthenon, a Vaszilij Blazsennij Székesegyház, az Eiffel torony, Haga Sophia és a többi nevezetesség; s végül az ismert arc-átváltozások, amelyek végén MJ saját húgaként távozik a forgatásról.

Evilági megváltó
Az Earth Song (1995) szintén természeti idillel indít: ezúttal őserdőt látunk, melynek csendjét vadászok helyett bulldózer töri meg. Hirtelen váltással MJ-t látjuk hatalmas kiégett pusztaságban, a kivágott erdő helyén. Vörös háttér előtt vékony, ág nélküli facsonkok merednek az égnek. Tömegfilmből kölcsönzött hangon szólal meg a mondanivaló, hogy pusztul a világ, Mekis Péter kritikája szerint.
Amazonasi indiánok nézik tehetetlenül a sorra kidőlő fáikat, négerek gyászolják pusztuló állatvilágukat, szarajevói apuka pityeredik el, híradószerűen fekete-fehér képen halott kislánya biciklijének roncsa fölött. Jackson mindezt látja és ami a korábbi mítoszban nem volt meg, együtt érez, együtt szenved a Föld minden egyes lakójával. Már arra sincs szüksége, hogy megjelenjen az egyes helyszíneken. Együtt idézi fel a halandókkal az idilli múltat, és egyszerre marnak a földbe tehetetlenségükben: az emberek a valós térben és Jackson a mítikusban, a pusztulás epicentrumában az ő kezei közül kipergő föld a legfeketébb mind között.
A tehetetlen földbe markolás aktusa újra és újra megismételve egyre rituálisabbá válik, imádsághoz, vagy még inkább varázslási szertartáshoz hasonlatossá. Aztán szélvihar kerekedik, megmozdul a Föld. A fenségesnek kijáró szent borzalommal figyelik a földlakók a jelenetet: kidőlt fák és lerombolt házak emelkednek a helyükre, állatok és emberek támadnak fel halottaikból. Egyedül Jackson nyugodt: átszellemült arccal, félreismerhetetlenül krisztusi tartásban kapaszkodik két fa között. A jelenet a klasszikus Superman képsoraira emlékezteti a tanulmány-szerzőt: a tehetetlenül szenvedő arc, a kiáltás, a visszafelé pergetett képsorok és az egyre sebesebben pörgő Földgolyó körül megjelenő fehér csíkok.
Nem evangéliumi megváltás ez, hanem Bulgakov Jézusára emlékeztet, nem csak megvált (Földényi F. Lászlótól kölcsönvett kifejezéssel) az evilági megváltó, hanem a bűnöket is meg nem történtté teszi. A megkomolyodott Michael Jackson-istenség a szemlélődő szerepből aktív megváltóvá válik.
http://www.youtube.com/watch?v=KOnL5c8LMqM&feature=related

MJ életútja
A sztárság, de a mítikus lénnyé válás aztán végképp nem volt egyszerű elviselnivaló egy egészséges testű és lelkű művésznek. Hát még annak, aki gyógyíthatatlan bőrbetegsége következtében eleve nem szívesen mutatta magát a nagyközönségnek.
Michael Jackson 1958. augusztus 29-én született az Indiana állambeli Gary-ban. Kilenc gyermek közül hetedikként. A család akkoriban szinte napról-napra élt, apja, Joe, acélmunkásként dolgozott, és anyja sem keresett jól, mint az egyik helyi áruház eladója. Ezzel ellentétben otthon mindig kellemes volt a hangulat, a család sokat zenélt. Joe a barátaiból álló bandát, a The Falcons-t vezette. A legenda szerint egyszer a családfő rajtakapta a gyerekeit, hogy a hangszereivel játszottak, és ha már a kezükben voltak, megkérte őket, szólaltassák meg a zeneszerszámokat. A fiúk ösztönös tehetségén ő maga lepődött meg legjobban. Elhatározta, sikeres zenészekké teszi őket, ami, néha, pofont is jelentett, ha a próbákat hanyagolni próbálták az ifjúk.
Michael 6 évesen csatlakozott a testvérei által létrehozott zenekarhoz, a The Jackson Brothers-höz. Két évre rá ő lett a banda énekese, és nevük The Jackson5-ra változott.
A véget nem érő próbák jutalma több sikert hozó zenei verseny-eredmény lett, után a környék nagyobb városainak klubjaiban léptek fel. 1967 augusztus 13-án a harlemi Apollo Színházban megnyerték az amatőrök számára rendezett tehetségkutató versenyt. Első lemezszerződésüket egy helyi kiadótól, a Steeltown Recordstól kapták 1968-ban, ahol végre bakelitlemezen is megjelenhetett a csapat első dala, a "Big Boy" Hamarosan leszerződtette őket Motown alapítója, a leghíresebb színesbőrű sztárok elindítója. Egymást követő négy alkalommal jelentkeztek listavezető kislemezzel. Az átütő sikert az 1970-ben megjelent "ABC" című album jelentette, amely Diana Ross segítségével egy csapásra a nagy sztárok közé emelte a Jackson 5-ot. Több híres műsorban szerepeltek, saját szombat reggeli rajzfilmjük lett a TV-ben, sikeresebbnél-sikeresebb koncerteket tartottak.

Michael minden testvérénél nehezebben viselte a sztárságot, az erőszakos rajongók támadásait, a kényszerű biztonságot. Zárkózott lett, interjút szinte soha nem adott. Nem kábítószerezett, az akkori divatos zenész-szokás ellenére, de alkoholt sem fogyasztott és vegetáriánus lett. Ettől teljesen lefogyott, arcvonásai megváltoztak. Afrofrizura helyett rövidre vágatta a haját.
MJ 1971-ben megjelent első szólólemeze, a “Ben”, Golden Globe díjat nyert.
11 album készítése után 1976-ban a családi vállalkozás átigazolt az Epic kiadóhoz, amely a CBS Records- ma Sony Music- leányvállalataként működött. Nevük ekkor The Jacksons lett.
Michael 1978-ban megkapta a madárijesztő szerepét a The Wiz-ben, ami az Óz musicalváltozata. Dorothy szerepét alakította jó barátja, Diana Ross alakította.

Sikerei csúcsán
1979-ben megjelent Off The Wall című szólólemeze minden idők legsikeresebb fekete albuma lett.
Michael olyan album elkészítését határozta el, amelyen minden szám egyedi, és kislemezként is megállná a helyét. Így jelent meg 1982-ben Thriller, amely napjainkban is a legtöbb, 104 milliós példányszámban elkelt zenei anyag. A dalokhoz készített különös világú videoklipeket eredetileg a kiadó ellenezte a nagy költségvetésük miatt, MJ azonban ragaszkodott hozzájuk és a saját zsebéből fizette ki a költségeket.
http://www.youtube.com/watch?v=9Xs9OQHpwDE
1985-ben Lionel Ritchie-vel közösen megírta a "We Are The World" című dalt, amelyet a kor legnagyobb popsztárjaival együtt énekeltek lemezre egyetlen éjszaka alatt. A bevételeket afrikai országok megsegítésére használták fel.
http://www.youtube.com/watch?v=ne7fPpxAnuM&feature=related
További albumai:
1987 Bad
a címadó dalon kívül olyan szépségek, mint az 1988-ban Grammy Díjas
The Man In The Mirror
http://www.youtube.com/watch?v=1zpTQCQEFhg&feature=related
vagy a Liberian Girl
http://www.youtube.com/watch?v=3ethtD4R1kk
1991 Dangeorus
például a Give In To Me
http://www.youtube.com/watch?v=ciNGtielT84&feature=related
1995 HIStory, dupla album, első lemez válogatás, második új dalok
például az Earth Song, vagy
a You Are Not Alone
http://www.youtube.com/watch?v=i1xTwrLCAIc&feature=related
vagy a Don,t Care About Us
http://www.youtube.com/watch?v=nvWMLAWrEjU
1997 Blood On The Dance Floor, remixalbum öt új dallal
ime a címadó:
http://www.youtube.com/watch?v=Fx6T9-UT8F8
2001 Invincible
szép a You Are My Life
http://www.youtube.com/watch?v=x_15tALSO5M&feature=related
Kiemelkedő válogatás-albumai:
2004 The Ultimate Collection
2008 Thriller 25 jubileumi kiadvány
20008 King of Pop „Magyarország kedvenc zenéi”

 A tökéletlen isten

Michael Jackson már sztárok életének hátulütőjét, a kényszerű elzárkózást sem viselte jól. Aztán húszéves korában kiderült, gyógyíthatatlan és ismeretlen okból bekövetkezett bőrbetegsége, vitigliója van. E betegség következtében a bőr pigmentsejtjei elhalnak, és hófehér lesz foltosan testének több részén, így a kezén, arcán a bőr. Ez fehér embernél sem szép és önbizalom-erősítő látvány, hát még fekete bőrszínnél…A youtube-ra egy ismeretlen rajongó ezeket a képeket tette fel a témában:
http://www.youtube.com/watch?v=15TSEKXXIvI
A kezelésről a beteg dönt, lehetséges a bőr többi részét is fehéríteni, hogy kevéssé üssenek el a foltok a test többi részénél, de tökéletes eredmény nincs. MJ néger fiúból majdnem fehérbőrű sztárrá való átalakulása mögött legnagyobb részt e betegség kozmetikai kezelése állt. Hogy közben miért volt szüksége arca többszöri átszabására, arról csak pletykák és találgatások voltak.

 Pedofília-vád
Egy 13 éves fiú 1993-ban azt állította, hogy a sztár szexuálisan zaklatta őt. Michael mindvégig hangoztatta ártatlanságát. Idegösszeomlást kapott, majd Londonban drogfüggőség miatt kezelték. Többek között Elton John rejtegette őt a házában a sajtó túlzott kíváncsiskodása elől.
1994-ben Michael mindenki meglepetésére házasságot kötött Elvis Presley lányával, Lisa Presleyvel. A házasság 1.5 évig tartott, barátokként váltak el.
A Ghosts című táncos, zenés filmet, Michael Jackson egyik legjobb tánc-alakítását ő és Stephen King írta, 1997-ben mutatták be.
Michael magánélete is rendeződni látszott, 1996-ban házasságot kötött korábbi ápolónőjével Debbie Rowe-val, akitől két gyermeke született. A pár azóta különvált, de jó a kapcsolatuk. Gyermekei: Michael Joseph Jackson, Paris Katherine Jackson és a Prince Michael Jackson, akinek egy béranya az édesanyja.
2003. november 18-án újabb pedofilia-vád miatt Jacksont bilincsbe verve szállították be a sheriff irodájába, ahonnan 3 millió dolláros óvadékkal szabadulva várjt a tárgyalást. 2005. június 13-án azonban minden vádpontban felmentették az ellene indított gyermekmolesztálási perben. MJ szabad emberként, de teljesen megtörve hagyta el a bíróság épületét. Orvosi kezelésre szorult, majd gyerekeivel elhagyta az Egyesült Államokat. Az arab világban, majd Japánban utazgatott, közben megvált kiadójától és ügyvédei elkezdték stabilizálni anyagi helyzetét.

 Milyen egy valódi isten?
A kényszerű elzárkózás, a külsőt megrontó bőrbetegség, majd a klipekben az anyagi sikerért istenné mítizált Michael Jackson egyre kevésbé tudta maga is, ki is valójában, és milyen külső az, ami megfelel a róla alkotott képnek. A betegség miatti bőrfehérítésen túl két orrműtétet vallott be a sajtónak, de a plasztikai sebésze több sorozatról számol be, és a végén állítása szerint megtagadta a beavatkozást. Elmondása szerint a fehér bőrön túl minél kisebb orrot szeretett volna a sztár, és az arccsontján is alakíttatott.

 Bukott istenből nagy művész?
A pedofilia-vádak után a művész rajongóiban egy világ omlott össze. A klipekben istenné mítizált sztár emberkénti bukása szeretetből gyűlöletté változtatta az érzéseiket. A felmentés sem javított ezen, a gyanú ott marad rajta örökre. Michael Jacksonnak is le kellett számolnia önmaga istenségével, amit talán el is hitt, és a rajongók pálfordulása segítette lelki összeomlását a letartóztatása után. A vád tisztázódása, új élmények keresése az utazása során talán helyreállította önértékelését: igaz, hogy nem az a mítikus mindenható és segítő isten, de tud énekelni, táncolni, eladott lemezei sikere ezt mutatta és talán valóban annak hitte és hitette el magát, aki valójában: nagy művésznek.
Tavaly ötvenedik születésnapján integetve, lassan rendbejövőnek látszó egészségével, válogatás albumainak megjelenésével, az idén visszatérő-turnéja megszervezésével ezt hitet keltette immár bennünk. Aztán szívinfarktusban, a hírek szerint hosszabb betegeskedés után, tegnap eltávozott közülünk. Nem isten, de nagy művész voltál, MJ.

Hétvége van, zenét szeretnék, és sört. Álláskereső értelmiségiként a keret szűkös, nem telik a legolcsóbb nagykoncertjegy öt rongyára sem. Egyébként is, nem Madonna vonz igazán, hanem a jazz…A fúvós hangszerek, a zongora, a gitár és az emberi hang egymásnak felelgetős, sokszor világ- és népzenéből átemelt motívumokkal játszódó, fülbe kúszó, improvizatív kavalkádja. A műsorajánló internet-oldalak ilyen igényekkel egyenest a Ráday ”Kultucca” iF kávézójába irányítanak péntek estére ( meg szerdától vasárnapig is). 

Elolvasom »

Megtörténhet bárkivel. Hogy a legnagyobb elővigyázatosság, azaz óvszer-használat közepette is „baleset” történik. Hogy az ember lánya a hálószobai játszódások után kedvesével együtt hamar józanodik. Tudjuk, záros a határideje annak, hogy valamit tegyünk a nem kívánt fogantatás megelőzésére. Van olyan nő, akinek nem okoz ez problémát, bármennyire igyekszenek párjával, csak nem érkezik a nagyon remélt utód. Én azonban olyan tipus vagyok, ha rám néznek, már terhes maradok.

Elolvasom »

„ A fővárosi szmogriadó elrendelése megfelelt a vonatkozó törvényeknek, így a 25/2008. (X. 17.) KvVM–EüM–FVM együttes rendeletnek, és természetesen az Európai Unió szakbizottsága májusi ajánlásának.  Az, hogy az Unió az állampolgárok egészségét jobban kímélő, szigorúbb környezetvédelmi határértékek bevezetésére két év türelmi időt adott, és nem határozott meg külön értéket az apró szemű szálló porra, az nem azt jelenti, hogy a magyar kormány, felelősséggel tartozva az ország polgáraiért, ne tehette volna meg ezt, nem kivárva a két évet.

Az érv, hogy csupán Svájc határozott meg ilyen magas szintű levegőtisztaság-védelmet, ez még inkább növeli a magyar kormány tettének értékét. Maga, közbekotyogó kolleganő, nem a kormány álláspontjára kíváncsi, nem azért jött a szóvivői tájékoztatóra? Látom, bólogat. Akkor talán hagyja, hogy végigmondhassam.  Miután többen bizonyára feltennék később azt a kérdést, mi szerint hajlandó-e a kormány a főpolgármester júliusi, Szabó Imre környezetvédelmi miniszternek írt levelében felhozott aggályai és a Hagyó Miklós alpolgármester novemberi minősítése, „a főváros álláspontja szerint a miniszteri rendeletmódosítás elhamarkodott és előkészítetlen volt”miatt, esetleg a főváros konkrét felszólítására, visszavonni e rendeletet, határozottan kijelenthetem, hogy nem.  A felelős magyar kormány tagjai nem vonhatnak vissza semmi olyat intézkedést, ami javítja az állampolgárok egészségét, növeli várható élettartamukat és néhány éven belül vonzóbbá teheti Budapestet és a többi, szmoggal terhelt nagyvárost az idelátogató és nemzetgazdasági bevételt hozó turisták számára.  Maga, ott baloldalt nagyon kepeszkedő kollega, autóval jött ma reggel a tájékoztatóra? Látom, zavarba jött, vagyis igen. A rendszámát meg sem kérdezem már. És lemosta a szélvédőjét, hogy kilásson, mielőtt elindult? Kénytelen volt. Na az a töméntelen fekete trutyi, ami  az autóüvegjéről  lefolyt, az az a tíz mikrométernél kisebb szemcsenagyságú por, ami bejut az emberek tüdejébe, ott összegyűlik, gyulladást, vérrögképződést okozhat.  Európában becslések szerint évente háromszázezer ember korai halála vezethető vissza az apró szemű légköri szálló porra. A legsúlyosabb következménye a téli szmognak, s ezért ezt a szennyezést London-típusú szmognak is nevezik, 1952 decemberében, Londonban volt, ahol hatezer ember halt meg. Oka részben a közlekedés, részben az elavult, olaj-és széntüzelésű fűtőberendezések voltak, de kialakulásához szükséges, mint itt, most Budapesten, a szélcsend és a nedves levegő. És ajánlom figyelmükbe, hogy már 2005. január elseje óta valamennyi uniós tagországnak tartania kellene magát ahhoz, hogy a szállópor-szennyezettség egy évben legfeljebb 35 napon haladhatja meg az egészségügyi határértéket.  Eddig Magyarországon évente 120-150 napon mértek egyes állomások ennél magasabbat.  No, milyen csönd lett hirtelen. Ki is használom a lehetőséget, és elmondom Önöknek a kormány véleményét a főváros sokak által kritizált szmogriadó tervéről.  A három miniszter által jegyzett rendelet a városok képviselő-testületének hatáskörébe utalja a szmogriadó terv lépéseinek kidolgozását. Nekik joguk és kötelességük az adott információk alapján az előzetes intézkedés és tartós szmoghelyzet bekövetkeztekor a megfelelő eszközökkel biztosítani a városlakók tüdejének lehetséges legkisebb terhelését. Azt, hogy a főváros e feladatot hogyan oldotta meg, nem kívánom minősíteni.  Önök is bizonyára hallották, hogy a szakértők szerint a szálló porért részben maga a nem túl tiszta város tehet.  A káros anyagok nagyobb része a lakosság, az ipari szennyezők, az erőművek kéményeiből szóródik szét.  Sajnálatos, pont akkor segítette elő az időjárás a szmog kialakulását, amikor a gázhiány miatt a főváros erőművei olajtüzelésre álltak át.   Ugyanakkor viszont a levegőbe kerülő szálló por egyharmadáért a közlekedés a felelős, és az autóforgalom korlátozásával ilyen esetben a kormány maximálisan egyetért.  Meggondolandó viszont a Közlekedéstudományi Intézet álláspontjának figyelembevétele a rendeletek újrafogalmazásánál. Szerintük  a páros és páratlan rendszámok váltott engedélyezése helyett jobban csökkent volna a levegő szálló por-szennyezettsége, ha a leginkább szennyező járműveket, így a kétüteműeket, a szabályozhatatlan katalizátoros régi szocialista típusú autókat, a katalizátor nélküli dízeleket eleve nem engednék a kritikus időszakban közlekedni.  A BKV-buszok egy része is ebbe az utóbbi kategóriába tartozik. Nem kímélhetőek a taxik sem, hiszen azok itthon nem mindig tartoznak a legkevésbé szennyező járműkategóriába.  De ezekkel a problémákkal kéretik a fővárosi kollegámat zaklatni, az ő dolga a budapesti furcsaságokat kimagyarázni.  A kormány egy dolgot tesz a közeljövőben, ami elősegíti a meghozott szmogrendeletek betartatását, vagyis növeli az ország jogbiztonságát: annak ellenére, hogy már ma is, a jegyzőkön keresztül büntethetőek lennének a levegőtisztaságnak ártó, nem megfelelő rendszámmal autózó felelőtlen állampolgárok, gőzerővel dolgoznak szakértőink azon a jogszabály-módosításon, hogy helyben, azonnal, megfelelő módon szankcionálhatóak legyenek a szmogrendelet ellen vétő járművezetők.”

Zöttyent a villamos. Felnéztem. Nem a Kormányszóvivőt láttam meglepetésemre, nem a szóvivői tájékoztatón ülő újságíró kollegákat, hanem egy csomó elégedetlen embert a hatoson, akik csak mondják, mondják… Íme, az történt velem, hogy elpunnyadva, Kormányszóvivőnek képzelve magam, az elégedetlenek felvetéseire válaszokat fogalmaztam.  Talán ezt kellett volna a kormánynak is tennie, s most nem lenne ál-riport ezen kormányszóvivői elképzelt monológ.

 

Zárójelben

Egy újságírói álláspályázat második fordulójaként, megadott témára-a kormány szemszögéből a szmogriadó-, készült ezen írás. Lassan két hete. Telefonos rákérdezésem ellenére még azt sem jelezték vissza, átért-e egyáltalán a cíbertérben... Bár elolvasása után azt is mondhatjátok, nem is csoda..:) 

Ugyan minden hülye humorosnak tartja saját irományát, mentségemre szolgáljon, hogy a nyolcvanas évek végi-kilencvenes évek eleji parlamenti sajtótájékoztatókon, és nem túl jelentős napilap munkatársaként az ülésterem ajtajától a miniszterelnöki kabinetajtóig, mellette loholásom közben nyilatkozó Németh Miklós kormányfőn  szocializálódtam. És egy szerep parafrázisán túl talán semmi mást nem is szándékoztam ezen szöveg közzétételével, mint életen és halálon átívelő, kósza meleg öleléssel emlékezni a Kormányszóvivők Atyjára, egyik legszeretetteljesebb és legtoleránsabb főnökömre, Bajnok Zsoltra.

 

Káosz és előítélet a kutyatartás önkormányzati szabályozásában

 

A szájkosárra kötelező törvények csak az előítéleteket fokozzák- foglalta össze Dr. Pongrácz Péter etológus a júliusban az Canine Sciense néven rendezett nemzetközi tanácskozást követő, az ELTE Etológia tanszéke által szervezett Kutya-viselkedésterápiai Konferencián a saját tapasztalatait. Anais Racca, a nagy-britanniai Lincoln Egyetem pszichológus-oktatója kutatásait is ismertette, aki videofelvételekkel bizonyította, hogy ugyanazt a pórázon vezetett, békésen gazdája mellett sétáló németjuhász kutyát, ha szájkosarat visel, sokkal többen bámulják meg, fordulnak utána, kerülik el, mintha nem lenne rajta pofafogó. Egyszerűen veszélyesnek tartják az emberek a szájkosarat viselő ebet, ahelyett, hogy a harapás-kivédő eszköz látványa megnyugtatná őket.

Marschall-Pescini és munkatársai azt találták, a kiscsoportos óvodásokat kivéve minden vizsgált korcsoport nagy része „rossz kutyának” minősíti a felálló fülű, nyitott szájú, kilátszó fogú ebeket fényképük alapján, függetlenül a lefényképezett fajta tulajdonságaitól, és a kutyákhoz értők számára egyes egyedek egyértelműnek tűnő, jóindulatot sugárzó testbeszédétől. James Serpell többéves, internetes kérdőíves felmérésében tízezer kedvenc, és nyolcezer szolgálati kutya gazdája vett részt, és megdöbbentő módon e statisztika szerint idegen embert legtöbbet megharapó fajta a tacskó, és a csivava volt. A kutató szerint azért, mert a kicsi kutyáknak sokkal többet elnézünk.

A magyar állattartási rendeletekben úgy tűnik, az előítéletek fogalmazódnak meg. Előítélet, hogy a nagyobb kutya veszélyesebb. És él az előítélet eleve a kutyák, mint ok nélkül támadó vadállatok iránt, nem téve különbséget egyes hivatásos szakmát űző ebek, a képzett hobbikutyák és a házi kedvencek között. (a jogszabályban meghatározott veszélyes ebekkel most nem foglalkozom) Holott sok hobbikutya rendelkezik olyan vizsgával, amit a hivatásos kereső, mentő és segítő ebek vizsgáihoz hasonlóan, komoly munka és teszt előz meg. Például a BH1, az Engedelmes, közlekedésbiztos kísérőkutya címet viselő állat tud és akar emberek között viselkedni, nem támad meg sem állatot, sem embert, sem gördeszkást, sem kerékpárost, nem jelent veszélyt, még póráz és szájkosár nélkül sem, szorosan, de szabadon menetelve gazdája mellett, még a tőle megijedő emberre sem. Álom lenne, hogy ilyen vagy másféle, teljesítmény alapján pozitív megkülönböztető jelzést viselő, komoly vizsgát letetett kedvenceknek szabadabb életet biztosítsunk, úgy, hogy akár gazdáját is e kegyért gazdatanfolyamra kötelezzük?

A Környezet- és Természetvédő Szervezetek idén szeptemberi konferenciáján az önkormányzatok szerepe volt a téma az állatvédelemben. Farkas Tamás, a Misina Természet- és Állatvédő Egyesület elnöke szerint a helyi állattartási rendeletek a kereteket teremtik meg, és ez egyértelműen jó dolog. Dr. Aradi Miklós, a Baranyai Megyei MGSZH járványügyi és állatvédelmi felügyelője úgy látja, sok helyütt, az eblajstrom megszűnésével, csak kifüggesztik a veszettség elleni köroltás hirdetményét, s az ebtulajdonosok odavezetik állataikat. Az állattartás helyi szabályozásának vidéken leginkább a járvány-megelőzés a célja, nem törődnek a kedvtelésből tartott állatok jó közérzetének biztosításával. Vannak olyan települések az országban, ahol a kutya is haszonállat, nem fűződik érzelmi viszonya a gazdának hozzájuk, például házőrzési feladatra tartják, és ha már nem alkalmas a munkára, nem kívánják tovább etetni. Az ország és a települések kutya-eltartó képessége korlátozott, az önkormányzat a karantén idején túl nem kötelezett a befogott ebek tovább tartására. És sok olyan település van, ahol nincs állattartási rendelet, amelyet nem egyszerű megalkotni, de azt követően betartatása és ellenőrzése segítene a napi problémák rendezésében. Szemléletváltásra lenne szükség, de ez hosszú folyamat. Ma még az is gondot jelent, hogyan kötelezzék, gyakoroljanak nyomást a gazdára, aki oltás nélkül tart kutyát.

A Magyar Önkormányzatok Szövetsége is támogatja a rendeletalkotást. Az emberi jogok országgyűlési biztosának 2007. decemberi jelentése alapján az általuk elkészített eb-macska rendelet-ajánlást a kutyás szervezetekkel is egyeztették. Az ő szöveg-javaslatuk a pórázkötelezettségen túl a kiszámíthatatlan, támadó természetű ebre rakatna szájkosarat, mérettől és fajtától függetlenül, viszont azokon a futtatón is rajtahagyatná (persze, ha zárt futtatón egyedül van a kutya, akkor ez értelmetlen.). Teljesen jogos az is, hogy olyan helyeken, ahol szűk a tér, és sok ember közlekedik, például lépcsőházak, közlekedési eszközök, szintén kötelező a pofafogó. Ugyanis még a legbékésebb eb is odakaphat, ha rálépnek, ami kutyák között figyelmeztetésnek, nem bántásnak minősül, de az ember bőrén sérülést okozhat.

Városok, települések belterületén, amely nem védett természeti terület, és nincs helyi érvényes ebrendelet –szabályozza a 218/1999-es Kormányrendelet- csak a közlekedési eszközökön kötelező a póráz és szájkosár, és tilos a felügyelet nélkül  és a kóborolni hagyás, tehát lehet póráz nélkül sétáltatni. Ilyen hely jelenleg például Budapesten a XII. kerület.

Külterületen viszont ( beleértve a természetvédelmi területeket, és a vadászterületeket, ( szinte minden külterület az) tilos a póráz nélküli elengedés.

A főváros kezelésében lévő kiemelt közterületeken, például a Városligetben, a Hajógyári-szigeten, a Gellérthegyen, a főváros szabálya él, amely szájkosarat nem, de pórázt előír, és a Margitszigeten idén nyáron már szabtak ki harmincezer forintos büntetést is.

Meggyőzhető lenne vajon a fővárosi közgyűlés arról, hogy legalább táblával jelöljön ki az általa kezelt nagyobb parkokban kutyafuttatási lehetőséget?

A  II. kerületben 2002-ben hatályon kívül helyezett régi rendelet helyett nem készült újabb, mint mondják, jót nem tudtak alkotni, rosszat nem akartak, így hobbiállat, amíg másokat nem zavar, korlátozás nélkül tartható. Az utcai kutyás viselkedési szabályokat pedig beépítették a 2004-es közterületi rendeletbe. Harmincezer forintig büntethető e kerületben is az a gazdi, aki póráz nélkül sétáltatja, a futtatók kivételével, kutyáját és a 40 cm marmagasságot meghaladó ebet, fajtamegkötés nélkül, szájkosárral kell ellátni. Kutyafuttató viszont az idén is épül, a régiek mellé négy új.

A szájkosár-kötelezettséget különböző módon szabályozta több kerület, illetve város. Tökölön például már a 20 centit meghaladó marmagasságú ebnek kell szájkosár, Budapest, Kőbánya vadiúj rendeletében a 30 centit és 30 kilót meghaladó méretűnek, de az őrző-védő fajtákon kívül, indokolatlanul általános a szájkosárkötelezettség a puliknak, a pumiknak és a vadászkutyák, a kopók, vérebek közé tartozó rhodesiai ridgebacknek is. Óbuda 1999-es, de 2005-ben is módosított rendeletében az 50 centit meghaladó magasságú, az őrző-védő és pásztorkutyák után a kőbányai fekete pontot kapottakon kívül még szájkosár-kötelezettsége van a drótszőrű magyar és német vizslának, a jagd terriernek és a francia bulldognak. Vajon mivel érdemelték ki? Győr szinte a legtoleránsabb a szájkosár-ügyben, csupán nyolc fajtát és keverékeiket köteleztek rá, néhány tényleg nagytestű, őrzésre tenyésztett és területőr-ebfajta szerepel a listán.

Budapest X. kerületi, kőbányai önkormányzatának december elsejétől hatályos módosított állattartási rendeletében sok a modern, és a kulturált állattartás mások általi tolerálását elősegítő rendelkezése. 2010-től chip-kötelezettséget vezet be például a kerület minden húsevő emlős állatára. ( bár az Unio által is pár éven belül elvárt csipkötelezettséget bírálta a Fehér Kereszt Állatvédő Liga, szerintük a gazdák anyagi terheit csak fokozza, és az ivartalanításra, amely igazán csökkentené a nem kívánt, gazdához nem kerülő, a kóborló, menhelyre jutó állatok számát, nem marad elég pénzügyi forrás) A dolog pikantériája viszont, hogy a más kerületben közterületen pórázon sétáltatható, de Kőbányán a lakásban nem tartható vadászgörényekre is…

Azért, hogy maguk a kutyások ne gerjesszék az irántuk való előítéleteket, tisztább és élhetőbb legyen a kedvencek tartása mellett is a környezetünk, kötelezővé és be nem tartása esetén büntethetővé tették, több más önkormányzathoz hasonlóan, nem csak a kedvenc utáni „maradvány” eltakarítását, hanem azt is, ha a kutyát sétáltató nem tartja magánál, és a hatóság kérésére nem tudja bemutatni az erre szolgáló eszközt. De a kutyafuttatók területére ez a rendelkezés nem érvényes. Nem is csodálkozom, hiszen például a Rottenbiller parkban lévő futtatóban és a kutyások nagy örömére szolgáló, kerített, hatalmas, talán az ország legnagyobb futtatója, a Harmat utcai volt szemétbánya rekultivált, törmelékből sétaúttal sárban is járhatóvá tett területén sincs szemét- és ürülékgyűjtő. Ha akarnám, se tudnám hova dobni a teli zacskót. Nem tudom például a hegyvidéki Gyógyfű utcai, a régen visszavont rendelet szerint kitáblázott, de lerobbant autókban és fólia-tákolmányokban csövesek által lakott kutyasétahelyen sem.

A XII. kerületi önkormányzat most tervezi az állattartási rendelete megalkotását. Reméljük, a hatályos, de alig néhol betartott jogalkotási törvény szellemében, amely szerint az állampolgárok közvetlenül, vagy képviseleti szerveik útján közreműködnek az életviszonyaikat érintő jogszabályok előkészítésében és megalkotásában, és a társadalmi szervezeteket és az érdekképviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének elkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik.

Különösen jó érzéssel töltött el Békéscsaba városának terve, hogy az állattartási rendelet hamarosan elkészülő javaslatát és benne a már vitát kiváltó külterületi állattartás létszám-korlátját lakossági fórumon vitatják meg a képviselőtestületi ülés és döntés előtt. - Mi minden, a polgárokat érintő ügyben fórumot tartunk- kérte ki magának egy csabai kishivatalnok. Ugyanakkor a kettő, egy városban igen kevésnek mondható kutyafuttató helyének leírása nem szerepel a még hatályos régi rendeletben.

Bevonták Győrött is a helyi kutyásokat az állattartás szabályozásának jogi folyamataiba, ahol szinte Budapesthez illően sok, nagy, de általában nem zárt futtató van kijelölve a tavaly nyáron született rendelet szerint. Azonosító biléta hordását is kötelezővé teszik, ami egyfelől jó dolog, látszik messziről, hogy jogosan sétál a négylábú Győrött, másfelől viszont az eb engedély nélküli, otthonról való illegális eltávozásakor akár életveszélyes sérülést, és halált is okozhat a szoros nyakörv, amire a bilétát felrakják. Nem véletlen, hogy a vadászaton hivatalosan résztvevő munkakutyák csupán feltűnő színű gumiszalagot viselnek a nyakukban, ami ha felakad egy bokorra, ki tudnak bújni belőle fulladás nélkül. A nyakörvet simán le is lophatják a meglépett megfogható kutyáról, vagy elhagyhatja. A biléta helyet talán jobb lett volna a látható tetoválást egyenértékűként elfogadni, vagy a chipet preferálni.

A jogszabály vitájakor az ebtenyésztők alternatív paragrafusokat is tetettek a képviselőtestület elé voksolásra kerülő rendeletbe, de helyi honatyák leszavazták a város belsőbb, nem mezőgazdasági besorolású, családi házas területein a minőségi ebtenyésztés lehetőségét is. Így, bár tenyésztésnek a legalább öt nagytestű (a fajta alsó súlyhatára több mint 20 kg) és öt kicsi kutya megfelelő módon való tartása minősül, kettő eb feletti kedvenc birtoklásához a családi házas övezetben is a szomszédok többségének írásos hozzájárulása és engedély szükséges. Négy lakásosnál kisebb házban viszont nem kell egy eb tartására engedély. Ugyanakkor a rendelet azon része, mely szerint az ebtenyésztést az E övezeten kívül fel kell(ett volna) ez év közepéig számolni, joghézagokat rejt magában. Mert a tenyésztést lehet, de a kutyatartást nem igazán állatbarát dolog a kedvenc halála előtt megszüntetni, és az Alkotmánybíróság több helyi rendeletet semmisített már meg ilyen, gyakorlatilag visszamenőleges hatály miatt. Kötelezhető a problémát okozó állattartót a zavarás megszüntetésére, de arra talán nem, hogy az egyébként gondot nem okozó, de a szomszédok körében mégsem osztatlan lelkesedést kiváltó többlet ebtartást úgy intézzük el, mintha vágóbaromfiról lenne szó. Nem véletlen, hogy az emberi jogok országgyűlési biztosának 2007. decemberi jelentése alapján, a Magyar Önkormányzatok Szövetsége által kidolgozott ebtartási rendelet-ajánlás a helyi rendelet hatályba lépése előtt jelenlegi lakóhelyére került, többlet-kedvencek gondozójuknál maradását életük végéig engedné. Megfontolandónak tartják, hogy az új többleteb-engedélyezés során a hozzájárulás megtagadását a szomszéd indokolja, felsorolva, hogy az ebtartás számára milyen szükségtelen zavarást okoz, vagy nem felel meg a közegészségügyi, állategészségügyi, állatvédelmi, esetleg a biztonsági szabályoknak. Az indokokat pedig az engedély elbírálásánál a polgármester mérlegelje.

A MÖSZ ajánlása állatlétszámban is eltér az eddigi rendeletektől, családi házakban három, lakásokban egy nagyon nagy, 65 centi feletti, vagy két annál kisebb ebet engedélyeznének. A párban tartás sokkal jobban megfelel az alapvetően nem csak embertársat igénylő, falkaállatból szocializált kutyák igényeinek. És a tárcaközi egyeztetésen levő, a Kedvtelési célú állatok tartásáról és kereskedelméről szóló Kormányrendelet is, hamarosan életbelépő keretjogszabályként e célt határozza meg.

Az állattartási rendeletek alapvető célja, hogy a kedvencet tartó és nem tartó polgár jogait, lehetőségeit szabályozza, egyértelművé és láthatóvá tegye, ezáltal csökkentve a konfliktusokat. Ezért kívánatos lenne, ha a saját rendeletét legalább az önkormányzat betartaná, például Kőbánya táblával megjelölné a kutyafuttatókat. Nincs jelzés a Rottenbiller parkin és a Harmat utcai bányaterületen sem, amit talán a kutyások sem ismernek még. Nincs az új, sajnos átugorható kerítésű, a kutyák számára értelmetlen és drága automata-kapus Tavas-Bányató utcain sem.  A probléma a jelöletlenséggel az, ha például helyismeret nélküli anyuka téved oda véletlenül a kitáblázatlan futtatóra és egy jogosan szabadon lévő, hebrencs kutya által sérülést, ijedtséget vagy kárt szenved kisgyereke, a vajon ki lesz a felelős per esetén? A gazdi vagy a csupán hirdetményben, az interneten fellelhető rendeletben feltüntetett paraméterű kutya-helyet nyilvánosságra hozó önkormányzat? Terézváros honlapján például a már megszüntetett Jókai téri szaladó szerepel, nem a frissen felújított, de átugorhatóra sikerült kerítésű Hunyadi téri, és a csupán egy oszlopán kutya-wc feliratot viselő Ferdinánd-híd két oldalán levő,  fél oldalán csak három téglás magasságú díszkővel határolt, kutyák elengedésére alkalmatlan futtatók mellett. A VI. kerület a főváros „Élhető város” kulturált ebtartás 2005, 2006 programja keretében, jónéhány más önkormányzattal és civil szervezettel együtt, komoly pénzeket kapott mosó és tisztítóberendezések vásárlására, kutyapiszok-takarítógépre, és a kutya-ürülékgyűjtők felújítására a Fővárosi Közgyűlésnek nemrégiben benyújtott elszámolások alapján. Három táblára nem futotta. Ebből a pályázatból készült el viszont a metró-építés miatt felére csökkent területű, de mégis jó, nagy, pedig csak deszkából ácsolt kerítésű újbudai, kelenföld-városközponti futtató-de tábla nélküli.. A belvárosi Hild téri húsz-, a józsefvárosi Kálvária téri ötvencentis kerítés, a hegyvidéki Királyhágó téri, ajtó nélküli létesítmény csak engedelmes ebek számára megfelelő. Nem különb a budavári, az I. kerületi önkormányzat sem, nincs jelölés a kerület kutyáknak kijelölt tabáni, vagy a gellérthegyi, Hegyalja út- Orom utcai rézsűn sem. Az óbudai Amfiteátrumon ebet sétáltató helyiek sem tudják, hogy a saját rendeletük szerint az kijelölt kutyahely, nincs tábla, ürülékgyűjtő sem, és azt hallották, büntet a közterület-felügyelet. A Belvárosban, az Erzsébet téri nagyon jó kerítésű, modern kutya-közösségi létesítményről is biztos lelopták a futtató feliratot.

(eredeti rövidített: http://nol.hu/belfold/lap-20081231-2008123101-12 )

Hét perc séta és kétszer ötvenegy lépcsőfok, amit meg kell tennie annak a polgárnak, aki a Ferihegy I-es repülőtéri várócsarnokból például a Szeged felé tartó vonathoz igyekszik. Ennyi üres kézzel, felnőtt, egészséges, edzett egészségi állapotban. Teli csomagokkal, rokkantan-szinte legyőzhetetlen távolság. Van ugyan mozgássérült-lift a vasúti megállót megközelítő felüljáró mindkét lábában, de hogy mikor és hogyan üzemel, arról semmi tájékoztató, s a vasúti pletykák szerint mindössze egy hónapig ment az állomás átadása után. Nem véletlen, hogy a kétszázas BKV-buszra vagy tízen várnak az egyes terminál előtt, míg a MÁV-Start jelentős reklámköltséggel beharangozott „Mi bevisszük a belvárosba” Kőbánya és a Nyugati felé menő vonatjának peronja üres. De többen igyekeznek a Vecsés, Monor vagy Cegléd felé tartó piros-kék elővárosi szerelvény, és csomagokkal a szegedi IC-hez is.( Eredeti terjedelem, a Budapesti7Napban rövidítve megjelent anyag másodközlése)

Elolvasom »

Nemjelent ma már meg, mint egy éve minden csütörtökön, a Budapesti7Nap. A postaládás terjesztésű, kerületi mutációkkal megjelenő ingyenes fővárosi lapot a kiadó megszüntette. Állítólag évek kellettek volna ahhoz, hogy a hirdetési bevételekből befolyjon a fenntartásához szükséges összeg.

Elolvasom »

Még 8 nap az indulásig. Még 8 nap- ketyeg a honlapon a visszaszámláló a 2008 július 11-én induló, Hagyó Miklós szervezte Szent István-vándorlás kezdetéig. És akkor a Vas megyei I Írott-kőnél a főpolgármester-helyettes megkezdi az Országos Kéktúra útvonalán gyaloglását, viccesen szólva 41 napos vezeklését azért a 11 hónapért, amit a tavalyi spanyolországi Szent-Jakab zarándoklata óta majdnem teljesen mozgás nélkül töltött.

Elolvasom »

-Ma még hómunka, emberek, de már nem lesz délutáni műszak, és holnap a felvehető létszám tizennyolc fő- közli január 8-án reggel fél hat után pár perccel a munkára jelentkező 31 utcasöprővel a telefonos központi egyeztetés végeztével Zsuzsa asszony, a Fővárosi Közterület-fenntartó ZRT II.kerületi szolgáltatási csoportvezetője a KT irodájában, a Kisrókus utcában. Itt csöndben várják a szondázást és az aláírást az alkalmi munkavállalók, ellentétben az egymás között csak munkatábornak nevezett, szigorúságáról híres 13/A körzetben, ahol minden reggel magnóról zümmög a füledbe a központi balesetvédelmi és kézi úttisztító munkatájékoztató.(másodközlés)

Elolvasom »

Majd húsz összecsattanó két tenyér.(“ egy tenyér, ha csattan”…-dereng fel bennünk az abszurd dráma-antológia). Több mit harminc éve ismerős, régi barátoké. Ennyien vagyunk a Pallas Páholy Akadémia utcai rézlámpás, bárpultos pinceklubjában, ahol Göbölyös N. László kérdezgeti, majd hagyja gitárján játszani és énekelni Dinnyés József daltulajdonost, régi-régi versek énekmondóját.(másodközlés)

Elolvasom »

„Tájékoztatjuk tisztelt vásárlóinkat, hogy a vihar miatt, technikai okokból, a vásárlók számára biztosított ingyenes szatyor nem áll rendelkezésünkre.” –fogad a hangosbemondó a szokásos, március első vasárnap délutáni bevásárlásomon a Váci úti Tescóban.

Elolvasom »

A Pest megyei Nyáregyháza a Postával átellenben, a polgármesteri hivatal háta mögött lévő háziorvosi rendelő várójába lépve január 16-án, szerda reggel nyolc óra pár perckor még azt hittem, a szokásos délelőtti vizitnek nézek elébe. A fehér padokon ücsörögve pár nyugdíjas vagy nyugdíjközeli helyi lakos várta, hogy a közkedvelt magas, szikár, hetvenes éveiben járó, a megérdemelt pihenését e falu egészségvédelmére cserélő Marjai Viktor családorvos továbbküldje őket a következő szakorvosi vizsgálatra. Néhány középkorú hölgy, aki nem ingázik naponta munkába, gyógyszert jött iratni családtagjainak. A krónikus nyavalyákba már beletörődött, a testi komfortérzet hiányán nem töprengő, a napi túléléssel küzdő emberek egymást ismerő, egymást megértő közössége ez. Talán egy húszas éveiben járó, gömbölyű lány tűnik tényleg betegnek, sápadt arccal, kissé szédülve fogja az őt elkísérő nagyon hasonló vonásokkal megáldott édesanyja kezét.

Elolvasom »

A Lövölde téri piros lámpánál álldogáltam ócska Zsigulimmal, laposakat pislogva az éjszakai meló után a reggeli dugóban, lábam már félig a gázon, amikor megláttam őt. Sántikálva közeledett az autók között. Alig emberi lény volt, meghatározhatatlan nemű. Hajhagymáktól mentes fejét barnára sütötte a nap. Hűvös volt még, így beburkolózott a szabadidőfelsője kapucnijába. És férfias arcvonásai ellentéteként csípőjén barnás szoknyát viselt. Ahogy közelebb botladozott, szemkontaktust teremtve az autóvezetőkkel, egyértelművé vált, hogy csöves, aki adományokat vár.

Elolvasom »

Az Éles Sarok felől közelítve Kőbánya központját, hamarosan szemedbe ötlik a Kőrösi Csoma úton átívelő, vonat-megállóként is funkcionáló vasúti felüljáró, ahol megremegtetve a szerkezetet, átdübörög a debreceni és a szegedi gyors, s mint egy köznapi, csak jócskán cúgos vidéki kis állomáson, megáll a monori „bokorlátogató”. Jeges szél vág odafönt az arcodba, s igen szép tavaszi napsütésnek kell ahhoz lennie, hogy ne menekülj vissza a sárga olaj-lábazattal és tapétaként kiragasztott, a vonalfelújítás miatt állandóan változó menetrenddel dekorált vasúti épületbe.(húzatlan másodközlés)

Elolvasom »

:-Ez az első ilyen rendezvényünk, nézzék el hát, hogy kijött rajta egy-két gyermekbetegség- mondta Dombi Gábor, az Informatikai Érdekegyeztető Fórum, az Inforum főtitkára bevezetőjében, miután látta, hogy az 50 év feletti internetezők házibulijára érkező többszáz fő csodálkozva nézi a teremben fellelhető alig több mint száz széket.

Elolvasom »

E cikk az április 7-i Hollán Ernő utcai tüntetésről szól. Ragozták a történteket minden oldaláról a politikának. De amit az utcán tapasztaltam azon a napon, nem írta meg eddig senki sehol.

Elolvasom »