Még 8 nap az indulásig. Még 8 nap- ketyeg a honlapon a visszaszámláló a 2008 július 11-én induló, Hagyó Miklós szervezte Szent István-vándorlás kezdetéig. És akkor a Vas megyei Írott-kőnél a főpolgármester-helyettes megkezdi az Országos Kéktúra útvonalán gyaloglását, viccesen szólva 41 napos vezeklését azért a 11 hónapért, amit a tavalyi spanyolországi Szent-Jakab zarándoklata óta majdnem teljesen mozgás nélkül töltött.

Öccsével tavaly az El Camino több kilencszáz kilométerét járták végig. 35 reggel, amikor fel kellett kelni, izomláz és a vízhólyagok ellenére, és tovább csinálni-meséli Hagyó Miklós a nagy élményt. 140 kilójából közel húszat adott le a gyaloglás végére. Sok más zarándoknak adott lelkierőt csupán azzal, hogy látták, ő is halad az úton. A tizedik napon, amikor fel akarta adni, az olasz zarándoktársai a maguk örömére énekelni kezdtek. S a pár éve még kézilabdázó sportember újra átélte azt az érzést, amikor minden fáradtság és fájdalom ellenére, túlkerülve a holtponton, képes lesz továbbmenni, szinte mindenre képes lesz, mert belülről hajtja tovább valami.

Minden zarándok a saját hangulatában, kedve és kondíciója szerint teszi meg a napi távolságokat. Az úton úgyis mindig találkoznak. Minden zarándoknak van bevált csodaszere, vízhólyagra, égésre, neki a tiszta víz gyógyított mindent, minden patakba, falusi ivókút alá beállt. És a Mezeta kopár, famentes fennsíkján, egy ivókútnál megszólított, „akarat” feliratot viselő pólós honfitársunkról, az ELTE matematika professzoráról mesél, akivel, más tempóban menve, mégis ugyanaz nap értek az út végén Compostelába.

„…ez az út mindenkié, az átlagembereké”- hangsúlyozza Paulo Coelho A zarándoklat című regényében-„ nincsenek kiválasztottak. Mindenki kiválasztott, aki ahelyett, hogy azt kérdezné, „mit keresek én itt”, úgy dönt, hogy azzal foglalkozik, ami lelkesedéssel tölti el, bármi legyen is az…az teszi az embert igazán emberré, ha elhatározza, beteljesíti a sorsát…most kezdek ráéeszmélni, nem folytathatom ugyanazt az életet, amit eddig éltem. Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot,…amelyre mindig vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani.”

-Egy ilyen út, a napi problémákon, a lábfájáson, azon, hogy hol alszunk éjszaka, és nem zár-e be a bolt, hogy ehessünk valamit, ezeken túl azokat a gondolatokat hozza elő- válaszol az ő érzéseit firtató kérdésemre Hagyó Miklós, -amelyekkel a mindennapokban nem érünk rá foglalkozni. Hogy jól sáfárkodunk-e életünkkel, és időnkkel? Hogy kellő időt töltünk-e szeretteinkkel, amíg együtt vagyunk velük, mert ittlétünk e világon véges. Van, hogy az ember kényelemszeretetből, talán megalkuvásból nem tesz meg, nem mond meg elkerülhetetlen dolgokat. Hazatérésem után tisztáztam a környezetemben élőkkel, amire rájöttem, átgondoltam, átéreztem a zarándoklat alatt.

A Szent Jakab út utáni képekről a fizikailag fáradt, mégis felfrissült politikusra emlékezve mellbevág, hogy a napi hajtásban megint megszaladt a súlya a tavalyi zarándoknak. - A gyengeségem is benne van, hogy nem sportolok hetente többször, mint régen, és az is, hogy a munkám miatt a magánember sorolódott a leghátra a fontossági sorrendben. Tavasszal kórházba kerültem, talán azért, mert nem hagytam időt a szervezetemnek a regenerálódásra. Az nem elég, hogy hetente 3-4 órát sétálok a hegyekben a lányommal, este meg „zombizom” a TV előtt…Alig várom már a túrát, a Szent István-vándorlás honlapján a visszaszámláló az én vágyakozásomat testesíti meg.

A zarándoklat élményeitől eltelve már tavaly, Ferihegyen a repülőről leszállva Hagyó Miklós azon gondolkodott, miként lehetne Magyarországon is megtenni egy lélekemelő gyalogtúrát. Aztán kiderült, sokan, részenként, de teszik ezt. Él az Országos Kéktúra útvonala, térképei, pecsételő helyei, járnak rajta természetjárók, egyesületek tagjai. És előkerült az útvonal régi neve is, a Szent István-vándorlás. Túrázók ezrei tapossák talán újra Magyarország csodálatos természeti tájai és kistelepülései előtti zarándokúttá e nyomvonalat, amelyet a közelmúlt esőzései néhol nehezen járhatatóvá tettek.

Az Országos Kéktúra, régi nevén a Szent István-vándorlás1128 kilométere hosszabb és nehezebb gyaloglás az el Camino-nál. A spanyol út burkolatát több mint ezer éve, évente többszázezer ember koptatja, infrastrukturája, zarándokszállásai kiépültek, az útikönyv használható a látnivalók és a szállások tekintetében is. Magyarország domborzata tagoltabb, nagyobbak a szintkülönbségek, turistaösvényei nehezebben járhatóak, a 41 napból 12-14 éjszakát várhatóan hálózsákban töltenek a résztvevők.

A www.szentistvanvandorlas.hu honlap, sok segítő és csatlakozó ember munkájával, fényképeivel részletesen, napokra lebontva bemutatja útitervüket, az azon fellelhető gyaloglási nehézségeket, látnivalókat, szállás és étkezési lehetőségeket. Részletes útikönyv, még a GPS-koordinátákat is felrakták rá. Lehetőséget ad arra, akik szeretnének, akár csak egy napra is, vagy végig, bárhol és bármikor csatlakozhatnak. -Gyalogolni, különösen hazánk gyönyörű tájain, jó! -mondja Hagyó Miklós- Gyere velem, Magyarország!