Hét perc séta és kétszer ötvenegy lépcsőfok, amit meg kell tennie annak a polgárnak, aki a Ferihegy I-es repülőtéri várócsarnokból például a Szeged felé tartó vonathoz igyekszik. Ennyi üres kézzel, felnőtt, egészséges, edzett egészségi állapotban. Teli csomagokkal, rokkantan-szinte legyőzhetetlen távolság. Van ugyan mozgássérült-lift a vasúti megállót megközelítő felüljáró mindkét lábában, de hogy mikor és hogyan üzemel, arról semmi tájékoztató, s a vasúti pletykák szerint mindössze egy hónapig ment az állomás átadása után. Nem véletlen, hogy a kétszázas BKV-buszra vagy tízen várnak az egyes terminál előtt, míg a MÁV-Start jelentős reklámköltséggel beharangozott „Mi bevisszük a belvárosba” Kőbánya és a Nyugati felé menő vonatjának peronja üres. De többen igyekeznek a Vecsés, Monor vagy Cegléd felé tartó piros-kék elővárosi szerelvény, és csomagokkal a szegedi IC-hez is.

A tavaly júliusban megnyitott megállóban a monori személy, a Ceglédig járó, Monorig csak a reptéren utasokat felvevő gyorsított elővárosi zónázó, és az irányba eső nyíregyházi-szegedi gyors és Intercity vonatok állnak meg, hogy a vasutat választó utazóközönség közvetlen kapcsolatba kerüljön a repülőtérrel. A vasúti pénztárral nem rendelkező megállókban a MÁV a megálló mellett üzemelő bolttal, kocsmával állapodott meg a legtöbb helyen, hogy ne csak a vonaton, a sokszor soha oda nem érő kalauztól lehessen az utasnak jegyet vásárolnia. De ellenőrizhetetlenné és bizony, néha nevetségessé vált az az igyekezet, amikor a stresszes jegyvizsgáló hosszú listából próbálta megállapítani, ahol az utas felszállt jegy nélkül, az a bolt abban az időpontban nyitva volt-e, vagy épp elaludt, beteget jelentett az alkalmazott, és kiadhatja-e a talán akarattal bliccelni szándékozónak pótdíj (2000 Ft, utólag, 30 napon belül 6000 Ft) nélkül a jegyet. Nem véletlen, hogy az utóbbi pár évben egyre kevésbé nézegették a listát, s adtak kérdés nélkül sima jegyet, különösen a kamion által romhalmazzá tett monorierdei megállónál, ahova ezer éve ígéri a vasúti vezetés a jegyárusító konténert.

Ferihegy vasúti megállójának megnyitása változtatott az ingázók helyzetén. A zónázó vonatok nem állnak meg Vecsésen, csak Ferihegyen, így a reptéren és a környező ipari parkokban (pl a Rossmann-logisztikai bázison és az új Megapark bevásárló központban) dolgozó Monoron túl lakók számára ott lehetséges munkahelyükhöz legközelebb le és felszállni. Vállalati busz egyre kevesebb cégnél, kevesebb időpontban szállítja a dolgozókat, az alvállalkozó nem térít bejárási költséget, csak a sokat szidott multik, a közvetlenül általuk alkalmazottaknak. Bár a vasúti sztrájkok ”eredményeképp” sokan átszoktak az Üllőt elkerülő autóút megépítésével szinte dugómentes közútra, összeülnek az egy műszakban dolgozók valamelyikük személygépkocsijába, vagy választják a drágább volánbuszt, mégis maradtak jópáran, akik számítanának arra, hogy Ferihegyen, naponta akár, tudjanak magán az állomás területén jegyet venni, mert nem akarnak lógni. A Monoron túlmenő vonatok óránként járnak. Ha nem kedvező a menetrend épp a gyakori, vágányfelújítási változtatások miatt a dolgozónak, ha később engedi ki a csarnokból a főnöke, nem lesz negyedórája átkelni a felüljárón oda-vissza, hogy a reptéri terminálban, a Turinform iroda pultjánál jegyet vegyen. Vegyen reggel, munkába indulás előtt, lakhelye vasúti pénztáránál, retúrt- mondhatnánk. De akik nem közvetlenül a vasútállomás községében laknak, hanem a vasútállomást is távolsági busszal közelítik meg, például a nyáregyháziak, gombaiak, azoknak nincs idejük sokszor erre hajnalban sem a busz érkezése és a vonat indulása között. A terminálbeli jegyvásárlási lehetőség a távolsági vonaton utazóknak jó megoldás, az ingázóknak nem. Ha nem pénztár, akkor automata lenne jó magára a ferihegyi peronra, ezt mondják maguk a megkérdezett kalauzok is,- többször szóltunk emiatt- teszi hozzá egyikük, egy hölgy.

Mérem az időt-lazán negyedóra-, lábamat kettőszáznégyszer lépcsőről lépcsőre téve a vasúti megálló és a Turinform-pénztár között, oda vissza. Az állomáson több helyen, olvasható méretű betűkkel, letéphetetlenül kiragasztva a jegyvásárlási hely, az iroda nyitvatartása. A reggel kilenctől este tízig rendelkezésünkre álló pultnál azonban egy személy, egy kedves hölgy fogad, s elmondja, hogy jól látok, egyedül van egész nap, s mennie kell, megbocsátható módon, néha wc-re, enni, fénymásolni. Olyankor kitesz a pultra egy pár egyencédulát, az annak elvételére felszólító tábla alá, hogy e cédulával igazolja a delikvens a vonaton a kalauznak, hogy próbált ő, de nem sikerült, jegyet vásárolnia. Az igazolás angol és magyar nyelvű, a pénztáros aláírása és a Máv-Start aznapi dátummal ellátott bélyegzője hitelesíti szövegét, mely szerint a pénztár jelenleg zárva tart, és ez idő alatt a vonatjegy a vonaton is megvásárolható, pótdíj fizetése nélkül.

A parkolóból fordulok vissza, valamit elfelejtettem megkérdezni a Tourinformos hölgytől, de már fontosabb dolga akadt. A pultján ott az Igazolás, megszámolom, hat darab. Senki sem figyel a pár méterrel arrébb levő, legközelebbi pult, a parkoló-pénztár mögött beszélgető alkalmazottak közül, miközben egyet elteszek a cetlik közül. Felébred bennem a kisördög: és ha valaki, tisztán kicseszésből, mindet elteszi? Vagy tényleg elfogy, mit szól a kalauz a szerencsétlenhez a vonaton?

Nem ér meglepetés. Pedig nem egy erre járó vonat, nem egy jegyellenőrét kérdezem meg direkt a Nyugati Pályaudvaron, és a szerelvényen utazva azután is, hogy ezügyben a Máv-Starttól állásfoglalást kértem. A kalauzok ismerik az iroda nyitvatartási idejét, mégis, habozás nélkül adnának nekem pótdíj nélkül a vonaton jegyet, sőt, IC-pótjegyet is, akkor is, ha nincs a kezemben az igazoló cetli, pedig Ferihegyen szálltam fel, csak azt mondom, nem volt a terminálbeli helyén a tourinformos hölgy, és cédulát sem találtam a pulton. A kalauzok közül egy egészíti ki a bólintást azzal, hogy hivatalosan nem szabadna, de ő is ad, s egy másikuk javasolja a régi, szemhunyorításos gyakorlatot: Szemerétől adja a jegyet, ahol nincs este hat után pénztár. A jegyvizsgálók rugalmasak, ami szükséges is a napi közös, nemigenszeretem zötyögésben, és mindenről nyugtát adnak, a MÁV-nak befolyik a jegy ára, bár amit tesznek, a szabályzat szerint szabálytalan. De jaj, ha ellenőr van a szerelvényen…

A MÁV-Start 2007. szeptember 1-étől érvényes üzletszabályzata 29.pontja szerint „ A jegykiadásra be nem rendezett állomáson és megállóhelyen, valamint a szolgálatszünetelés időtartama alatt jelentkező utas a vonatban pótdíj felszámítása nélkül válthatja meg menetjegyét.” Én, jogászkodva, állomás alatt a vasút fizikai területét értem, a MÁV-Start-nak párszáz méter Ferihegyen nem számít.

„A Ferihegyen megálló vonatok jegyvizsgálói számára ismert a repülőtéri Tourinform iroda nyitvatartása, ezért a vonaton pótdíj nélkül csak akkor lehet megvásárolni a menetjegyeket, amikor az iroda hivatalosan zárva tart. Menetjegyvásárlásra tehát minden órában van lehetősége az utasoknak, de a nyitvatartási időn belül, a jegyvizsgáló csak pótdíj felszámítása mellett adhat menetjegyet a vonaton.

A MÁV-START Zrt. Ügyfélszolgálatához a megálló átadása óta (2007. július 16.) nem érkezett olyan tartalmú utaspanasz, amely arról szólna, hogy ellenőr büntetett a vonalon, és előtte utasunk nem találkozott jegyvizsgáló kollégával, akitől menetjegyet tudott volna vásárolni.

Természetesen a MÁV-START Zrt. vizsgálja a megállóhelyhez közelebb eső jegykiadás lehetőségét, illetve hogy mennyire indokolt újabb jegypénztár telepítése. Amint azonban azt már jeleztük Önnek,új jegykiadó helyek telepítésénél többek között az utasforgalmi adatokat kell figyelembe vennie a személyszállító vasúttársaságnak. Az adatok feldolgozása folyamatban van, és az eredménytől válik függővé az esetleges új jegykiadó telepítésének lehetősége és módja.

Alapvetően egyébként a Ferihegy melletti megállóhely telepítésének fogadtatása pozitív volt utasaink körében, elsősorban a repülőtérre utazók körében népszerű a megállóhely.” – foglalja írásba Orosz Emese helyettes szóvivő a MÁV-Start álláspontját a ferihegyi furcsa valóságról.

Igen, ez a valóság: a gyakorlat szabálytalan, de alkalmazkodó. Erről a képben kevéssé levő, a napi, hivatalos panasszá nem váló gondokat ritka kivételnek elképzelő vezetés nem tud, és talán emiatt, ragaszkodik a nem működő szabályaihoz. S a szerencsétlen becsületes, vagy csupán kockáztatni nem merő utas áll a hidegben, vacog egy órát az épp hogy fedett beállós, szélfújta téli peronon, mert elment az orra előtt a vonat, amíg be akarta tartani a véletlenül épp akkor betarthatatlan szabályokat.