Az érv, hogy csupán Svájc határozott meg ilyen magas szintű levegőtisztaság-védelmet, ez még inkább növeli a magyar kormány tettének értékét. Maga, közbekotyogó kolleganő, nem a kormány álláspontjára kíváncsi, nem azért jött a szóvivői tájékoztatóra? Látom, bólogat. Akkor talán hagyja, hogy végigmondhassam.  Miután többen bizonyára feltennék később azt a kérdést, mi szerint hajlandó-e a kormány a főpolgármester júliusi, Szabó Imre környezetvédelmi miniszternek írt levelében felhozott aggályai és a Hagyó Miklós alpolgármester novemberi minősítése, „a főváros álláspontja szerint a miniszteri rendeletmódosítás elhamarkodott és előkészítetlen volt”miatt, esetleg a főváros konkrét felszólítására, visszavonni e rendeletet, határozottan kijelenthetem, hogy nem.  A felelős magyar kormány tagjai nem vonhatnak vissza semmi olyat intézkedést, ami javítja az állampolgárok egészségét, növeli várható élettartamukat és néhány éven belül vonzóbbá teheti Budapestet és a többi, szmoggal terhelt nagyvárost az idelátogató és nemzetgazdasági bevételt hozó turisták számára.  Maga, ott baloldalt nagyon kepeszkedő kollega, autóval jött ma reggel a tájékoztatóra? Látom, zavarba jött, vagyis igen. A rendszámát meg sem kérdezem már. És lemosta a szélvédőjét, hogy kilásson, mielőtt elindult? Kénytelen volt. Na az a töméntelen fekete trutyi, ami  az autóüvegjéről  lefolyt, az az a tíz mikrométernél kisebb szemcsenagyságú por, ami bejut az emberek tüdejébe, ott összegyűlik, gyulladást, vérrögképződést okozhat.  Európában becslések szerint évente háromszázezer ember korai halála vezethető vissza az apró szemű légköri szálló porra. A legsúlyosabb következménye a téli szmognak, s ezért ezt a szennyezést London-típusú szmognak is nevezik, 1952 decemberében, Londonban volt, ahol hatezer ember halt meg. Oka részben a közlekedés, részben az elavult, olaj-és széntüzelésű fűtőberendezések voltak, de kialakulásához szükséges, mint itt, most Budapesten, a szélcsend és a nedves levegő. És ajánlom figyelmükbe, hogy már 2005. január elseje óta valamennyi uniós tagországnak tartania kellene magát ahhoz, hogy a szállópor-szennyezettség egy évben legfeljebb 35 napon haladhatja meg az egészségügyi határértéket.  Eddig Magyarországon évente 120-150 napon mértek egyes állomások ennél magasabbat.  No, milyen csönd lett hirtelen. Ki is használom a lehetőséget, és elmondom Önöknek a kormány véleményét a főváros sokak által kritizált szmogriadó tervéről.  A három miniszter által jegyzett rendelet a városok képviselő-testületének hatáskörébe utalja a szmogriadó terv lépéseinek kidolgozását. Nekik joguk és kötelességük az adott információk alapján az előzetes intézkedés és tartós szmoghelyzet bekövetkeztekor a megfelelő eszközökkel biztosítani a városlakók tüdejének lehetséges legkisebb terhelését. Azt, hogy a főváros e feladatot hogyan oldotta meg, nem kívánom minősíteni.  Önök is bizonyára hallották, hogy a szakértők szerint a szálló porért részben maga a nem túl tiszta város tehet.  A káros anyagok nagyobb része a lakosság, az ipari szennyezők, az erőművek kéményeiből szóródik szét.  Sajnálatos, pont akkor segítette elő az időjárás a szmog kialakulását, amikor a gázhiány miatt a főváros erőművei olajtüzelésre álltak át.   Ugyanakkor viszont a levegőbe kerülő szálló por egyharmadáért a közlekedés a felelős, és az autóforgalom korlátozásával ilyen esetben a kormány maximálisan egyetért.  Meggondolandó viszont a Közlekedéstudományi Intézet álláspontjának figyelembevétele a rendeletek újrafogalmazásánál. Szerintük  a páros és páratlan rendszámok váltott engedélyezése helyett jobban csökkent volna a levegő szálló por-szennyezettsége, ha a leginkább szennyező járműveket, így a kétüteműeket, a szabályozhatatlan katalizátoros régi szocialista típusú autókat, a katalizátor nélküli dízeleket eleve nem engednék a kritikus időszakban közlekedni.  A BKV-buszok egy része is ebbe az utóbbi kategóriába tartozik. Nem kímélhetőek a taxik sem, hiszen azok itthon nem mindig tartoznak a legkevésbé szennyező járműkategóriába.  De ezekkel a problémákkal kéretik a fővárosi kollegámat zaklatni, az ő dolga a budapesti furcsaságokat kimagyarázni.  A kormány egy dolgot tesz a közeljövőben, ami elősegíti a meghozott szmogrendeletek betartatását, vagyis növeli az ország jogbiztonságát: annak ellenére, hogy már ma is, a jegyzőkön keresztül büntethetőek lennének a levegőtisztaságnak ártó, nem megfelelő rendszámmal autózó felelőtlen állampolgárok, gőzerővel dolgoznak szakértőink azon a jogszabály-módosításon, hogy helyben, azonnal, megfelelő módon szankcionálhatóak legyenek a szmogrendelet ellen vétő járművezetők.”

Zöttyent a villamos. Felnéztem. Nem a Kormányszóvivőt láttam meglepetésemre, nem a szóvivői tájékoztatón ülő újságíró kollegákat, hanem egy csomó elégedetlen embert a hatoson, akik csak mondják, mondják… Íme, az történt velem, hogy elpunnyadva, Kormányszóvivőnek képzelve magam, az elégedetlenek felvetéseire válaszokat fogalmaztam.  Talán ezt kellett volna a kormánynak is tennie, s most nem lenne ál-riport ezen kormányszóvivői elképzelt monológ.

Zárójelben

Egy újságírói álláspályázat második fordulójaként, megadott témára-a kormány szemszögéből a szmogriadó-, készült ezen írás. Lassan két hete. Telefonos rákérdezésem ellenére még azt sem jelezték vissza, átért-e egyáltalán a cíbertérben... Bár elolvasása után azt is mondhatjátok, nem is csoda..:) 

Ugyan minden hülye humorosnak tartja saját irományát, mentségemre szolgáljon, hogy a nyolcvanas évek végi-kilencvenes évek eleji parlamenti sajtótájékoztatókon, és nem túl jelentős napilap munkatársaként az ülésterem ajtajától a miniszterelnöki kabinetajtóig, mellette loholásom közben nyilatkozó Németh Miklós kormányfőn  szocializálódtam. És egy szerep parafrázisán túl talán semmi mást nem is szándékoztam ezen szöveg közzétételével, mint életen és halálon átívelő, kósza meleg öleléssel emlékezni a Kormányszóvivők Atyjára, egyik legszeretetteljesebb és legtoleránsabb főnökömre, Bajnok Zsoltra.

Káosz és előítélet a kutyatartás önkormányzati szabályozásában

A szájkosárra kötelező törvények csak az előítéleteket fokozzák- foglalta össze Dr. Pongrácz Péter etológus a júliusban az Canine Sciense néven rendezett nemzetközi tanácskozást követő, az ELTE Etológia tanszéke által szervezett Kutya-viselkedésterápiai Konferencián a saját tapasztalatait. Anais Racca, a nagy-britanniai Lincoln Egyetem pszichológus-oktatója kutatásait is ismertette, aki videofelvételekkel bizonyította, hogy ugyanazt a pórázon vezetett, békésen gazdája mellett sétáló németjuhász kutyát, ha szájkosarat visel, sokkal többen bámulják meg, fordulnak utána, kerülik el, mintha nem lenne rajta pofafogó. Egyszerűen veszélyesnek tartják az emberek a szájkosarat viselő ebet, ahelyett, hogy a harapás-kivédő eszköz látványa megnyugtatná őket.

Marschall-Pescini és munkatársai azt találták, a kiscsoportos óvodásokat kivéve minden vizsgált korcsoport nagy része „rossz kutyának” minősíti a felálló fülű, nyitott szájú, kilátszó fogú ebeket fényképük alapján, függetlenül a lefényképezett fajta tulajdonságaitól, és a kutyákhoz értők számára egyes egyedek egyértelműnek tűnő, jóindulatot sugárzó testbeszédétől. James Serpell többéves, internetes kérdőíves felmérésében tízezer kedvenc, és nyolcezer szolgálati kutya gazdája vett részt, és megdöbbentő módon e statisztika szerint idegen embert legtöbbet megharapó fajta a tacskó, és a csivava volt. A kutató szerint azért, mert a kicsi kutyáknak sokkal többet elnézünk.

A magyar állattartási rendeletekben úgy tűnik, az előítéletek fogalmazódnak meg. Előítélet, hogy a nagyobb kutya veszélyesebb. És él az előítélet eleve a kutyák, mint ok nélkül támadó vadállatok iránt, nem téve különbséget egyes hivatásos szakmát űző ebek, a képzett hobbikutyák és a házi kedvencek között. (a jogszabályban meghatározott veszélyes ebekkel most nem foglalkozom) Holott sok hobbikutya rendelkezik olyan vizsgával, amit a hivatásos kereső, mentő és segítő ebek vizsgáihoz hasonlóan, komoly munka és teszt előz meg. Például a BH1, az Engedelmes, közlekedésbiztos kísérőkutya címet viselő állat tud és akar emberek között viselkedni, nem támad meg sem állatot, sem embert, sem gördeszkást, sem kerékpárost, nem jelent veszélyt, még póráz és szájkosár nélkül sem, szorosan, de szabadon menetelve gazdája mellett, még a tőle megijedő emberre sem. Álom lenne, hogy ilyen vagy másféle, teljesítmény alapján pozitív megkülönböztető jelzést viselő, komoly vizsgát letetett kedvenceknek szabadabb életet biztosítsunk, úgy, hogy akár gazdáját is e kegyért gazdatanfolyamra kötelezzük?

A Környezet- és Természetvédő Szervezetek idén szeptemberi konferenciáján az önkormányzatok szerepe volt a téma az állatvédelemben. Farkas Tamás, a Misina Természet- és Állatvédő Egyesület elnöke szerint a helyi állattartási rendeletek a kereteket teremtik meg, és ez egyértelműen jó dolog. Dr. Aradi Miklós, a Baranyai Megyei MGSZH járványügyi és állatvédelmi felügyelője úgy látja, sok helyütt, az eblajstrom megszűnésével, csak kifüggesztik a veszettség elleni köroltás hirdetményét, s az ebtulajdonosok odavezetik állataikat. Az állattartás helyi szabályozásának vidéken leginkább a járvány-megelőzés a célja, nem törődnek a kedvtelésből tartott állatok jó közérzetének biztosításával. Vannak olyan települések az országban, ahol a kutya is haszonállat, nem fűződik érzelmi viszonya a gazdának hozzájuk, például házőrzési feladatra tartják, és ha már nem alkalmas a munkára, nem kívánják tovább etetni. Az ország és a települések kutya-eltartó képessége korlátozott, az önkormányzat a karantén idején túl nem kötelezett a befogott ebek tovább tartására. És sok olyan település van, ahol nincs állattartási rendelet, amelyet nem egyszerű megalkotni, de azt követően betartatása és ellenőrzése segítene a napi problémák rendezésében. Szemléletváltásra lenne szükség, de ez hosszú folyamat. Ma még az is gondot jelent, hogyan kötelezzék, gyakoroljanak nyomást a gazdára, aki oltás nélkül tart kutyát.

A Magyar Önkormányzatok Szövetsége is támogatja a rendeletalkotást. Az emberi jogok országgyűlési biztosának 2007. decemberi jelentése alapján az általuk elkészített eb-macska rendelet-ajánlást a kutyás szervezetekkel is egyeztették. Az ő szöveg-javaslatuk a pórázkötelezettségen túl a kiszámíthatatlan, támadó természetű ebre rakatna szájkosarat, mérettől és fajtától függetlenül, viszont azokon a futtatón is rajtahagyatná (persze, ha zárt futtatón egyedül van a kutya, akkor ez értelmetlen.). Teljesen jogos az is, hogy olyan helyeken, ahol szűk a tér, és sok ember közlekedik, például lépcsőházak, közlekedési eszközök, szintén kötelező a pofafogó. Ugyanis még a legbékésebb eb is odakaphat, ha rálépnek, ami kutyák között figyelmeztetésnek, nem bántásnak minősül, de az ember bőrén sérülést okozhat.

Városok, települések belterületén, amely nem védett természeti terület, és nincs helyi érvényes ebrendelet –szabályozza a 218/1999-es Kormányrendelet- csak a közlekedési eszközökön kötelező a póráz és szájkosár, és tilos a felügyelet nélkül  és a kóborolni hagyás, tehát lehet póráz nélkül sétáltatni. Ilyen hely jelenleg például Budapesten a XII. kerület.

Külterületen viszont ( beleértve a természetvédelmi területeket, és a vadászterületeket, ( szinte minden külterület az) tilos a póráz nélküli elengedés.

A főváros kezelésében lévő kiemelt közterületeken, például a Városligetben, a Hajógyári-szigeten, a Gellérthegyen, a főváros szabálya él, amely szájkosarat nem, de pórázt előír, és a Margitszigeten idén nyáron már szabtak ki harmincezer forintos büntetést is.

Meggyőzhető lenne vajon a fővárosi közgyűlés arról, hogy legalább táblával jelöljön ki az általa kezelt nagyobb parkokban kutyafuttatási lehetőséget?

A  II. kerületben 2002-ben hatályon kívül helyezett régi rendelet helyett nem készült újabb, mint mondják, jót nem tudtak alkotni, rosszat nem akartak, így hobbiállat, amíg másokat nem zavar, korlátozás nélkül tartható. Az utcai kutyás viselkedési szabályokat pedig beépítették a 2004-es közterületi rendeletbe. Harmincezer forintig büntethető e kerületben is az a gazdi, aki póráz nélkül sétáltatja, a futtatók kivételével, kutyáját és a 40 cm marmagasságot meghaladó ebet, fajtamegkötés nélkül, szájkosárral kell ellátni. Kutyafuttató viszont az idén is épül, a régiek mellé négy új.

A szájkosár-kötelezettséget különböző módon szabályozta több kerület, illetve város. Tökölön például már a 20 centit meghaladó marmagasságú ebnek kell szájkosár, Budapest, Kőbánya vadiúj rendeletében a 30 centit és 30 kilót meghaladó méretűnek, de az őrző-védő fajtákon kívül, indokolatlanul általános a szájkosárkötelezettség a puliknak, a pumiknak és a vadászkutyák, a kopók, vérebek közé tartozó rhodesiai ridgebacknek is. Óbuda 1999-es, de 2005-ben is módosított rendeletében az 50 centit meghaladó magasságú, az őrző-védő és pásztorkutyák után a kőbányai fekete pontot kapottakon kívül még szájkosár-kötelezettsége van a drótszőrű magyar és német vizslának, a jagd terriernek és a francia bulldognak. Vajon mivel érdemelték ki? Győr szinte a legtoleránsabb a szájkosár-ügyben, csupán nyolc fajtát és keverékeiket köteleztek rá, néhány tényleg nagytestű, őrzésre tenyésztett és területőr-ebfajta szerepel a listán.

Budapest X. kerületi, kőbányai önkormányzatának december elsejétől hatályos módosított állattartási rendeletében sok a modern, és a kulturált állattartás mások általi tolerálását elősegítő rendelkezése. 2010-től chip-kötelezettséget vezet be például a kerület minden húsevő emlős állatára. ( bár az Unio által is pár éven belül elvárt csipkötelezettséget bírálta a Fehér Kereszt Állatvédő Liga, szerintük a gazdák anyagi terheit csak fokozza, és az ivartalanításra, amely igazán csökkentené a nem kívánt, gazdához nem kerülő, a kóborló, menhelyre jutó állatok számát, nem marad elég pénzügyi forrás) A dolog pikantériája viszont, hogy a más kerületben közterületen pórázon sétáltatható, de Kőbányán a lakásban nem tartható vadászgörényekre is…

Azért, hogy maguk a kutyások ne gerjesszék az irántuk való előítéleteket, tisztább és élhetőbb legyen a kedvencek tartása mellett is a környezetünk, kötelezővé és be nem tartása esetén büntethetővé tették, több más önkormányzathoz hasonlóan, nem csak a kedvenc utáni „maradvány” eltakarítását, hanem azt is, ha a kutyát sétáltató nem tartja magánál, és a hatóság kérésére nem tudja bemutatni az erre szolgáló eszközt. De a kutyafuttatók területére ez a rendelkezés nem érvényes. Nem is csodálkozom, hiszen például a Rottenbiller parkban lévő futtatóban és a kutyások nagy örömére szolgáló, kerített, hatalmas, talán az ország legnagyobb futtatója, a Harmat utcai volt szemétbánya rekultivált, törmelékből sétaúttal sárban is járhatóvá tett területén sincs szemét- és ürülékgyűjtő. Ha akarnám, se tudnám hova dobni a teli zacskót. Nem tudom például a hegyvidéki Gyógyfű utcai, a régen visszavont rendelet szerint kitáblázott, de lerobbant autókban és fólia-tákolmányokban csövesek által lakott kutyasétahelyen sem.

A XII. kerületi önkormányzat most tervezi az állattartási rendelete megalkotását. Reméljük, a hatályos, de alig néhol betartott jogalkotási törvény szellemében, amely szerint az állampolgárok közvetlenül, vagy képviseleti szerveik útján közreműködnek az életviszonyaikat érintő jogszabályok előkészítésében és megalkotásában, és a társadalmi szervezeteket és az érdekképviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének elkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik.

Különösen jó érzéssel töltött el Békéscsaba városának terve, hogy az állattartási rendelet hamarosan elkészülő javaslatát és benne a már vitát kiváltó külterületi állattartás létszám-korlátját lakossági fórumon vitatják meg a képviselőtestületi ülés és döntés előtt. - Mi minden, a polgárokat érintő ügyben fórumot tartunk- kérte ki magának egy csabai kishivatalnok. Ugyanakkor a kettő, egy városban igen kevésnek mondható kutyafuttató helyének leírása nem szerepel a még hatályos régi rendeletben.

Bevonták Győrött is a helyi kutyásokat az állattartás szabályozásának jogi folyamataiba, ahol szinte Budapesthez illően sok, nagy, de általában nem zárt futtató van kijelölve a tavaly nyáron született rendelet szerint. Azonosító biléta hordását is kötelezővé teszik, ami egyfelől jó dolog, látszik messziről, hogy jogosan sétál a négylábú Győrött, másfelől viszont az eb engedély nélküli, otthonról való illegális eltávozásakor akár életveszélyes sérülést, és halált is okozhat a szoros nyakörv, amire a bilétát felrakják. Nem véletlen, hogy a vadászaton hivatalosan résztvevő munkakutyák csupán feltűnő színű gumiszalagot viselnek a nyakukban, ami ha felakad egy bokorra, ki tudnak bújni belőle fulladás nélkül. A nyakörvet simán le is lophatják a meglépett megfogható kutyáról, vagy elhagyhatja. A biléta helyet talán jobb lett volna a látható tetoválást egyenértékűként elfogadni, vagy a chipet preferálni.

A jogszabály vitájakor az ebtenyésztők alternatív paragrafusokat is tetettek a képviselőtestület elé voksolásra kerülő rendeletbe, de helyi honatyák leszavazták a város belsőbb, nem mezőgazdasági besorolású, családi házas területein a minőségi ebtenyésztés lehetőségét is. Így, bár tenyésztésnek a legalább öt nagytestű (a fajta alsó súlyhatára több mint 20 kg) és öt kicsi kutya megfelelő módon való tartása minősül, kettő eb feletti kedvenc birtoklásához a családi házas övezetben is a szomszédok többségének írásos hozzájárulása és engedély szükséges. Négy lakásosnál kisebb házban viszont nem kell egy eb tartására engedély. Ugyanakkor a rendelet azon része, mely szerint az ebtenyésztést az E övezeten kívül fel kell(ett volna) ez év közepéig számolni, joghézagokat rejt magában. Mert a tenyésztést lehet, de a kutyatartást nem igazán állatbarát dolog a kedvenc halála előtt megszüntetni, és az Alkotmánybíróság több helyi rendeletet semmisített már meg ilyen, gyakorlatilag visszamenőleges hatály miatt. Kötelezhető a problémát okozó állattartót a zavarás megszüntetésére, de arra talán nem, hogy az egyébként gondot nem okozó, de a szomszédok körében mégsem osztatlan lelkesedést kiváltó többlet ebtartást úgy intézzük el, mintha vágóbaromfiról lenne szó. Nem véletlen, hogy az emberi jogok országgyűlési biztosának 2007. decemberi jelentése alapján, a Magyar Önkormányzatok Szövetsége által kidolgozott ebtartási rendelet-ajánlás a helyi rendelet hatályba lépése előtt jelenlegi lakóhelyére került, többlet-kedvencek gondozójuknál maradását életük végéig engedné. Megfontolandónak tartják, hogy az új többleteb-engedélyezés során a hozzájárulás megtagadását a szomszéd indokolja, felsorolva, hogy az ebtartás számára milyen szükségtelen zavarást okoz, vagy nem felel meg a közegészségügyi, állategészségügyi, állatvédelmi, esetleg a biztonsági szabályoknak. Az indokokat pedig az engedély elbírálásánál a polgármester mérlegelje.

A MÖSZ ajánlása állatlétszámban is eltér az eddigi rendeletektől, családi házakban három, lakásokban egy nagyon nagy, 65 centi feletti, vagy két annál kisebb ebet engedélyeznének. A párban tartás sokkal jobban megfelel az alapvetően nem csak embertársat igénylő, falkaállatból szocializált kutyák igényeinek. És a tárcaközi egyeztetésen levő, a Kedvtelési célú állatok tartásáról és kereskedelméről szóló Kormányrendelet is, hamarosan életbelépő keretjogszabályként e célt határozza meg.

Az állattartási rendeletek alapvető célja, hogy a kedvencet tartó és nem tartó polgár jogait, lehetőségeit szabályozza, egyértelművé és láthatóvá tegye, ezáltal csökkentve a konfliktusokat. Ezért kívánatos lenne, ha a saját rendeletét legalább az önkormányzat betartaná, például Kőbánya táblával megjelölné a kutyafuttatókat. Nincs jelzés a Rottenbiller parkin és a Harmat utcai bányaterületen sem, amit talán a kutyások sem ismernek még. Nincs az új, sajnos átugorható kerítésű, a kutyák számára értelmetlen és drága automata-kapus Tavas-Bányató utcain sem.  A probléma a jelöletlenséggel az, ha például helyismeret nélküli anyuka téved oda véletlenül a kitáblázatlan futtatóra és egy jogosan szabadon lévő, hebrencs kutya által sérülést, ijedtséget vagy kárt szenved kisgyereke, a vajon ki lesz a felelős per esetén? A gazdi vagy a csupán hirdetményben, az interneten fellelhető rendeletben feltüntetett paraméterű kutya-helyet nyilvánosságra hozó önkormányzat? Terézváros honlapján például a már megszüntetett Jókai téri szaladó szerepel, nem a frissen felújított, de átugorhatóra sikerült kerítésű Hunyadi téri, és a csupán egy oszlopán kutya-wc feliratot viselő Ferdinánd-híd két oldalán levő,  fél oldalán csak három téglás magasságú díszkővel határolt, kutyák elengedésére alkalmatlan futtatók mellett. A VI. kerület a főváros „Élhető város” kulturált ebtartás 2005, 2006 programja keretében, jónéhány más önkormányzattal és civil szervezettel együtt, komoly pénzeket kapott mosó és tisztítóberendezések vásárlására, kutyapiszok-takarítógépre, és a kutya-ürülékgyűjtők felújítására a Fővárosi Közgyűlésnek nemrégiben benyújtott elszámolások alapján. Három táblára nem futotta. Ebből a pályázatból készült el viszont a metró-építés miatt felére csökkent területű, de mégis jó, nagy, pedig csak deszkából ácsolt kerítésű újbudai, kelenföld-városközponti futtató-de tábla nélküli.. A belvárosi Hild téri húsz-, a józsefvárosi Kálvária téri ötvencentis kerítés, a hegyvidéki Királyhágó téri, ajtó nélküli létesítmény csak engedelmes ebek számára megfelelő. Nem különb a budavári, az I. kerületi önkormányzat sem, nincs jelölés a kerület kutyáknak kijelölt tabáni, vagy a gellérthegyi, Hegyalja út- Orom utcai rézsűn sem. Az óbudai Amfiteátrumon ebet sétáltató helyiek sem tudják, hogy a saját rendeletük szerint az kijelölt kutyahely, nincs tábla, ürülékgyűjtő sem, és azt hallották, büntet a közterület-felügyelet. A Belvárosban, az Erzsébet téri nagyon jó kerítésű, modern kutya-közösségi létesítményről is biztos lelopták a futtató feliratot.

(eredeti rövidített: http://nol.hu/belfold/lap-20081231-2008123101-12 )