Megtörténhet bárkivel. Hogy a legnagyobb elővigyázatosság, azaz óvszer-használat közepette is „baleset” történik. Hogy az ember lánya a hálószobai játszódások után kedvesével együtt hamar józanodik. Tudjuk, záros a határideje annak, hogy valamit tegyünk a nem kívánt fogantatás megelőzésére. Van olyan nő, akinek nem okoz ez problémát, bármennyire igyekszenek párjával, csak nem érkezik a nagyon remélt utód. Én azonban olyan tipus vagyok, ha rám néznek, már terhes maradok.

Ülünk tehát az ágyon, és gondolkozunk. Valamit tenni kell. Régebben mintha rebesgettek volna valamit valahol sürgősségi fogamzásgátlásról, ambulanciáról ilyen célra, ahol hozzá lehet jutni esemény utáni tablettához. Felhívom tehát a legilletékesebbeket, a mentőket. Nagyon kedvesen az Egészségügyi Minisztérium telefonos szolgálatához, a Doktorinfóhoz irányítanak. Az egészségügy átalakításáról, a gyógyszerek árairól hallhatnék tájékoztatást a vonal menüpontjaiban, én a konkrét egészségügyi probléma esetén választandó tájékoztatást választom. Ha Budapesten tartózkodom, az I-es Női Klinika a megoldás, mondja az operátor. De bármelyik közeli kórház, szakorvosi rendelő nőgyógyásza felírhatja az esemény utáni tablettát, forduljak hozzájuk bizalommal.

Még éppen van rendelés a Kőbányai Szakorvosi Rendelőintézet Nőgyógyászatán, így a közelség miatt őket választom. Nem kértem előre időpontot, így a rendelő bejárati ajtaja mellé függesztett tábla szerint több órás várakozásra is számíthatok. Vagy tíz hölgy, tizenévestől hatvanig, és kettőjük párja üldögél a folyosói fehér padokon. Egy óra múlva csilingel az elektromos ügyfélhívón az én számom, de csak az adminisztrációig jutok elsőre. Beviszik jövetelem célját, adataimat a számítógépbe, majd kiülök újra a folyosóra. Negyedóra múlva hív be az elektronika a nagyon kedves és hozzáértő helyettesítő doktornőhöz, aki a „baleset” elmesélése után levetkőzésre szólít fel, a vizsgálószékbe irányít, és gondos fizikai vizsgálattal ellenőrzi, női berendezéseimben nincs-e valami rendellenes elváltozás, nem vagyok-e már kitapinthatóan áldott állapotban, ami kizárná a hormontartalmú készítmény felírását.

A körzeti nőgyógyászaton kiállított gondozási könyvem alapján pár nappal több, mint egy éve volt az előző méhnyak-rákszűrésem, így lelkiismeretesen leveszi ahhoz a citológiai vizsgálathoz is a mintát.

Kezemben a recepttel, megnyugodva, hogy nem lesz következménye a „balesetnek”, az első patikába sietek. S ott, a tablettáért fizetendő összeg hallatán csuklanak össze majd a lábaim.

4485 forint. Másik gyógyszertárban 5370.

Még jó, hogy fizetés után vagyunk.

Ha sokadika van, terhes maradok?

Hány nő, és közös felelősség révén, a párja rendelkezik a hónap minden napján ötezer forint plusz pénzzel? Sokaknak nem tétel. De legalább ugyanannyi minimálbérből küzdő állampolgárnak gondot okoz 72 órán belül fizetés előtt ötezer forint összekaparása.

A tabletta ára majd teljes két nap utcasöprés a Főkefénél. Ha felvesznek. És nem hétvége van, amikor nincs munka.

Ha tizenhét vagyok, és így járok, és arra van bátorságom, hogy elmenjek a nőgyógyászhoz iratni, de vajon édesanyámnak bevallom-e, mire kell öt rongy? Vagy a fiúm megteszi ezt az apjának?

A tabletta ára ugyanannyi, mint a szuka kutyáknak, a gazdi által nem a tervezett kutya-aktus utáni harmadik és ötödik napon adott, ugyanúgy esemény utáni injekció.

Lehet, hogy az én neveltetésemben a hiba. Hogy nem dugom homokba a fejem, lesz, ami lesz, fejlődik-e bennem embrió, szülök-e vagy sem, majd elmegyek táppénzre és gyesre, had szaporodjon a magyar népesség? Egyedülálló anyaként neveljem és haljunk éhen, és mondjam azt a nem várt gyermeknek, hogy azért lett, mert anyád nem tudta kifizetni pont akkor az esemény utáni tabletta árát?

Engem felelősségvállalásra neveltek. Hogy tegyek meg mindent a nem kívánt magzat elkerülése érdekében. Ne a már megtapadt élet sorsáról kelljen anyaként súlyos és kevésbé etikus döntést hoznom.

Mert azt is lehet. Mehetek abortuszra is. Az ÁNTSZ alkalmazottja megállapíthatja majd, ha jogom van, a törvény szerint mennyiért van jogom kapartatni. 28540 forintért-e, vagy féláron, ha gyesen lennék, vagy gyermeknevelési támogatást kapnék. Azt javasolja a védőnő, ha csóró vagyok, vegyem fel a kapcsolatot a helyi családvédelmi szolgálattal, s már egy hónapos támogatási múlttal is jogosult lehetek a félárra. Ha munkanélküli lennék, vagy többek között (sic) az időkorúak szociális járadékát folyósítanák, terhesség-megszakításom harminc százalékba kerülne. Ingyenes a küret, ha rendszeres szociális járadékot kapnék. Vajon hajléktalanként lenne esélyem, erőm, kitartásom, igazolványom, és igen, szintén pénzem, hogy elintézzem ezt, vagy „Uram, Te akartad”- mondanám, s a könnyebb utat, a lehetséges utcasarki szülést választanám.

Míg az abortusz árában érvényesíthető bizonyos mértékig a szociális helyzet, a sürgősségi fogamzásgátló tablettát nem támogatja a társadalombiztosítás, közgyógyellátást se vehetnék rá igénybe. Pedig jó lenne, ha az egy menstruációs ciklus alatt csak egyszer alkalmazható, szigorúan szakorvos, nőgyógyász által felírt receptre kapható, persze, nem egészséges, néha vérzészavarokat is okozó „kis kerek fehérhez” való hozzájutás nem anyagi helyzet kérdése lenne.

Persze, amikor sokszor életmentő gyógyszerek támogatására nem futja az egészségpénztárnak.

De talán nem kellene a fogyó népességünket anyagi szempontú és felelőtlenség alapú kontraszelekcióval növelni, ami az államnak, így nekünk is, végül is az anyasági és gyermeknevelési támogatásokkal, vagy még rosszabb esetben a gyermekotthoni létszám növekedésével sokkal többe kerülhet, mintha a „kis fehér megoldás” árát támogatnánk.