Leköpték és megköszönték. Nem felelt meg, de túlélte a lába, nem fázott influenzába, és meg sem verték. Parkolási ellenőr volt kedves barátom, Korányi Gy. Róbert, aki a kommentjeit olvasva megkért, hogy a Népszabadság 2010.01.11-én megjelent írásának teljes, húzatlan verzióját adjam közre a hasonló újságírói témákkal foglalkozó blogomon. Mert a többi, helyhiány miatt kimaradt mini-történet sokkalta árnyaltabbá teszi a képet.

Vészvillogó nem parkolójegy

Hétfő reggel nyolc óra van. Parkolási ellenőr egyenruhámban, baromi idegesen sietek az Andrássy úton. Elcsesztem. Ma új kerületbe osztották csoportunk, és nem néztem meg rendesen a térképemet, rossz buszra szálltam, nem fogok időben a pályámra érni, nemhogy fél kilencig pótdíjazható autót találjak. És ez a csoportvezetőmtől mára legalább háromszori lelkifröccs, hogy „ez nem elégséges teljesítmény, fiatalember”. És állítólag mától, ha úgy ítélik meg, hatszáz forint levonás a valójában 11, nyolcig tartó díjfizető zónában tizenhárom órai utcai munkáért járó 4600 forintnyi, a TB-t nem tartalmazó alkalmi könyves munkabérből. És nem is az a hatszáz forint… De milyen rossz érzés az, ha az ember igyekszik, és mégis azt mondják, nem elég… Tehetek én róla, hogy pont akkor, pont abban a szerencsétlenül választott utcában véletlenül épp minden autós legálisan parkol?  Trappolok az Andrássy úton. Nem látom, piros a gyalogoslámpa a szervízúton, nem jön semmi, sietek át. Fehér szakadt Opel csikorogva lassít az orrom előtt, igen, neki zöld volt, bocsi, kérek mindjárt elnézést, de ez nem hatja meg a festőruhában az ablakon kihajoló, köpködő és ezt ordítozó munkásembereket: takarodj a szemem elől, te tetű, mert elütlek. Mért nem mégy el dolgozni?
- Intelligenciát és sok tanulást igénylő munka ez, amire jelentkeztek- mondja Piroska úr, egy nyugdíjas korú, kedves úriember, a Cég alapító tagja az állástájékoztatón. - Ha csak felsorolom Önöknek, hányféle engedélyt ad ki az önkormányzat azokban a kerületekben, ahol Cégünket bízták meg a fővárosi parkolási rendelet betartásának ellenőrzésével, a kétféle, a fővárosi és a mi megbízónk nevével fémjelzett parkolójegyen hány információt kell ellenőrizni, nem beszélve a kézi számítógépen és a mobiltelefonon ellenőrizendő mobilparkoláson, beláthatják, nem mindenki alkalmas erre a munkára. És fizikai állóképesség is kell, hiszen tíz-tizenkét órát az utcán gyalogolva – a sajtó szerint „sétálgatva” - estére lesz a parkolási ellenőr lábában vagy huszonöt kilométer.
Miután eredeti szakmámban, a kereskedelemben több hónapja csak jelentkezek, pályázok, de nem tudok elhelyezkedni, a recepcióhoz már nem elég a gyakorlat, folyékony nyelvtudás, vagy vizsgapapír kell, a takarítói munkaajánlatokat hirdetők már reggel kilenckor nem veszik fel a telefont, beteltek, az alkalmi könyves parkolási ellenőri munkalehetőség expressz újságbeli meghirdetése az egyetlen kiútnak tűnik a kilátástalanságból. Kissé lelombozza az embert, amikor a Piroska úr elmondja, alkalmi könyvvel csak havi tizenöt napot dolgozhat az ember, és a bélyeg, amit naponta a munkáltató beragaszt a kiskönyvembe, csak az adóterheket fedezi, az egészség- és nyugdíjbiztosításomat nekem kell állnom, ha nem akarok bajt. De parkolási ellenőrként eltöltött vezényelt és teljesített kilencven nap, vagyis hat hónap múlva a Cég szerződést ajánl majd nekem.
Büszke vagyok rá, amikor tízünkből csak hárman felelünk meg az intelligenciateszt, a grafológiai vizsgálat és a komoly matematikai, szám és betű-logikai feladványokat tartalmazó, s matematikai érettségimmel is csak félig kitölthető feladatlap után.  Egy éjszakás, de már fuvart alig találó vállalkozó taxis kollegával és egy fiatal adminisztrátor hölggyel együtt mehetünk az egyhetes tanfolyamra, és a sikeres elméleti és gyakorlati vizsga, meg az orvosi alkalmassági után kezdhetünk alkalmi bérért dolgozni az utcán.
-Nem az a célja munkájuknak, hogy büntessenek - mondja oktatónk a tanfolyamon.  - Az Önök feladata, hogy ellenőrizzék, a rendelet szerinti módon várakozik-e a parkolási zónában az adott gépjármű, vagyis van-e érvényes lakossági engedélye, gazdálkodói engedélye és jegye vagy mobilparkolása, egészségügyi vagy speciális intézményi engedélye a megadott pályaszakaszon. Ha parkolójeggyel várakozik, jegye érvényes-e, a megfelelő díjzónában vásárolta-e az autós. A mobilparkolást a kéziszámítógépen vagy a mobiltelefonon ellenőrizve, szintén nézni kell, a díjzóna stimmel-e. Mozgáskorlátozott engedély (és a jegy ) esetén is vizsgálni kell, a parkolási rendeletnek megfelelően, látható adatokkal helyezte-e ki az autós az első szélvédő mögé, nem fénymásolt-e az engedély, mert a rendelet az eredeti kihelyezését, a sorszámmal, lejárattal, hologrammal, kiállító hatósággal és nem a mozgássérült fényképével előre írja elő. Amennyiben ez nem így történik, bizony, meg kell pótdíjazniuk, nem olvasható mozgáskorlátozott engedély jogcímmel. Az eredeti engedélyt bemutatva a mozgáskorlátozott töröltetheti a pótdíjat, de míg az ügyfélszolgálat előtt várakozik a gépjármű, s nem autójában hagyja az ügyfél az engedélyt, beviszi bemutatni, bizony, ha nem vesz jegyet, előfordul, hogy jogosan, újra megpótdíjazza az azon a pályán dolgozó parkolási ellenőr, az egyenruhás nem pályás, vagy a civil kommandós-ellenőr.  
A tanfolyamon egyszerűnek, tisztességesnek tűnt minden. Nem kell mást csinálni parkolási ellenőrként, mint sokat menni, sok autót ellenőrizni, kitartóan dolgozni, mert egyértelműen eldönthető, hogy szabályszerűen parkol-e egy autó, vagy nem, és amelyik nem, az megpótdíjazható. Hozott a Főváros egy érvényes rendeletet a parkolásról, amit be kell tartani, mint más törvényeket is, még ha nem is tetszik az állampolgárnak. Megváltoztatásáért pedig a Fővárosi Közgyűlésben kell lobbizni, nem a parkolási ellenőrnél.  Amikor az autós reklamál, hogy pénzéért nem kap szolgáltatást, mindig azt mondom: uram, ön se örülne, ha háza udvarára parkolna ingyen valaki. Budapest utcái fölött pedig a Fővárosi Közgyűlés gyakorolja a tulajdonosi jogokat, így bizony megszabhatja, Ön mennyiért állhat ott.
Sikeres elméleti majd gépkezelési vizsga után kikerültünk az utcára. Én kis naiv hittem azt csupán, hogy úgy is lesz, ahogy oktatták.
A problémák nem is a pótdíjazásnál, hanem a fizikai létfenntartásnál kezdődtek. Hogy aláírtad, parkolási ellenőrként nem hagyhatod el az aznapra kijelölt, mindig változó utcáidat, a pályádat, ugyanakkor nem mehetsz be egy kisközértbe kávét inni, egy kiflit venni. Ha megéhezel végképp, és betérsz egy nagyboltba, jó, ha tud róla a csoportvezetőd, a blokkot őrzöd a zsebedben, mert figyel  téged a főnököd, a nem pályás egyenruhás és a Cég  számos civil kommandósa. Ha rosszul nézel, már egy alma miatt is korrupt lehetsz.
Korrupciógyanúba keveredhetsz az autók ellenőrzése közben is. Meglátsz egy nem érvényes jeggyel parkoló autót, kézi számítógépeddel ütögetve ellenőrizni kezded. Leolvastatod a rendszámfelismerővel a forgalmi rendszámot, ellenőrzöd, van-e lakossági, gazdálkodói vagy egészségügyi engedélye az adott kerületben, indított-e mobil parkolást. Ha mindenre nem a válasza a rendszernek, akkor a gépedet tovább ütögetve beírod a helyszínt, a gépkocsi felségjelét, típusát, a pótdíjazás okát – és ekkor megjön a tulaj. Meg kell szakítsd a folyamatot a gépben, hiszen embert nem fényképezhetsz le személyiségi jogainak sérelme nélkül a szabályellenesen parkoló autóval együtt. Meg kell szakítsd a pótdíjazási folyamatot, amit viszont indokolnod kell a gépnek.  Az első napomon a legevidensebb okkal indokoltam: elment a jármű.  Este, a minden lépésedet rögzítő gépek ellenőrzésekor jött is ezért a feddés: ezt az okot nem ütheted, mert senki sem mossa le rólad, hogy korrupt voltál, az a látszata, hogy pénzért elengedted az autóst a pótdíjazás helyett.  Ha megjött a tulaj és a nincs a mindent rögzítő gép szerint érvényes engedélye vagy mobilparkolása a kocsinak, akkor nem választhatod megszakítási oknak az érvényes engedélyt.  A nyomtatóhiba se jó, van elég az is, és géplefagyás is.
Az a legrosszabb, ha elrontasz valamit. Ott van például az eredeti mozgáskorlátozott engedély, vagy érvényes jegy, csak bizonyos típusú autóknak megtört a műszerfala, és főleg sötétben, könnyű elnézni, ha sietsz, legyen teljesítményed. Megszakítani a pótdíjazást nem ildomos, korrupciógyanús. Le kéne fényképezned, hogy tisztázd magad, mégis ott van a jegy, de akkor te vagy szar ellenőr, rosszul, nem elég alaposan végzed a munkád, ilyen miatt nem adhatsz vissza már beregisztrált csekket este következmény nélkül.  Ha nem jött meg a tulaj, hagyd ott a jogtalan mikulás-csomagot a szélvédőn!- javasolja a csoportvezető-, majd a tulaj reklamációjára úgyis törli az ügyfélszolgálat.  - Mit csinálj akkor, ha nincs érvényes jegye, engedélye az autósnak, de még nem volt időd megpótdíjazni?  -Mond azt, már nem lehet a te gépedből és a szerverről törölni, és küld el jegyet venni- tanácsolja egy profi kollega. Ha a pótdíjazás időpontja, és az utólagos jegyvétel között nem telt el öt percnél több, és nincs hosszú bűnlajstroma az illetőnek, akkor az ügyfélszolgálatnál töröltetheti ezt a büntetést. S amíg az autós 70-100 forintért minimumjegyet vesz az automatánál, te nyugodtan befejezed a fényképezést.
Mert ha megjön az autós, az nem pech a Cégnek, mázli neki, hanem te vagy lassú, béna, alkalmatlan ellenőr, és mikor napközben többször, és este leadáskor főnököd megnézi, mennyit ellenőriztél és mennyit pótdíjaztál, és azt mondja, „fiatalember, ez nem elégséges teljesítmény”, bizony, annak is érzed magad.
A feddés nem csak szóban, pénzlevonásban is jelentkezhet. Levonhatja a csoportvezető a 600 forintodat. De az új alkalmi könyves dolgozókat már nem is 4600 forintért veszi fel a cég, csak 3500 forintot kapnak minimum 11 órai munkáért, aminek egészségügyi és nyugdíjbiztosítását ebből a pénzből a dolgozó állja, és csak hetek múlva, növekvő teljesítményért, azaz több pótdíjazásért, csoportvezetője javaslatára, emelik.
A csoportok versengenek. Ha már szerződéses lettél 90 nap múlva, a csoportod teljesítménye alapján kapod te is a fizetést. A tanfolyamon azt mondták, a mozgóbér azon is múlik, rendesen nézel-e ki az egyenruhádban, és hogyan viselkedsz, udvarias vagy-e az autósokkal, de a csoportok rangsora melletti számok nem erről szólnak. Fültanúja voltam a csoportvezető és az egyik legügyesebb kollegám beszélgetésének, amikor a nálam azonos pályán is átlagban legalább kétszer többet pótdíjazó ellenőr arra panaszkodott, hogy nem kapott teljesítménye ellenére az alkalmi könyveseknél több fizetést. Mert a csoport havi pótdíjszámát az új bénák lerontották. A régi szerződéseseknek is zsebre megy a Cég által elvárt teljesítmény-centrikus munka. Hallani lehetett a folyosón olyat is, hogy a több csoport ellenőrei a szerintük alacsony mozgóbér után visszafogták a pótdíjazások számát, mert minek ennyiért hajtani…
Telnek a napjaim. Az esti teljesítmény-összesítéskor csoportvezetőm táblázatában látom, hiába talpalok egész nap, igyekszem, nem veszem ki az ebédszünetet sem, nem megyek be átmelegedni, s wc-re a közintézményekbe, akkor se tudok annyit pótdíjazni, mint mások. Rájövök azonban, figyelni, s a gépet használni és emlékezni kell. Lecsesznek például, ha három órás zónában három óra párperckor nem pótdíjazom meg a szabálytalanul várakozó autóst, csak később. Mert elvárás, hogy mindent meg kell pótdíjazni, amit lehet. Az ellenőr emlékszik, vagy megnézi a kézi számítógépében, mikor ás hol pótdíjazott olyan autót, aki várhatóan tovább marad az időkorlátos zónában, és időben visszamegy hozzá „IKT miatt megütni”. A parkolási ellenőr emlékszik, kinek mikor jár le a jegye, és az öt, vagy egy órán túli időtartamra váltott jegy esetén a 15 perc türelmi idő lejárta után már megpótdíjazza. A túlparkolás külföldi rendszámú autók esetében fordul elő igen gyakran, talán nem is tudják, fizetni kellene, a parkoló automatákra egyetlen nyelven sincs még egy idegen nyelvű információs telefonszám sem kiírva.
Szerettük a külföldi autókat, mert balekokként nem volt jegyük vagy mobilparkolásuk, és nekünk az nem számított, befizették-e valaha vagy behajtható volt-e a pótdíj.  Nem csak a külföldi rendszámról, de soha egyetlen általunk pótdíjazott autóról nem tudtuk meg, befizette-e, törölte-e az ügyfélszolgálat a büntetést. Egyetlen vezetőt sem érdekelt ez, csak hogy minél többet pótdíjazz és azért jók legyenek a fényképeid.
Francia család két furgonnal parkolt le a Krisztina körút egyik mellékutcájában.  Pont ott vagyok, szólok nekik, tudják-e, fizetni kell. Kérdik, hogyan. Nem nálam, mondom, mutatom a z automatát. Papírpénzt látok a kezükben, zsebemben apró után kotorászva, egy százast találok, mutatom, ilyennel, fémmel.  Egy óra múlva arra járok, látom, vettek jegyet, egy-egy százasért. Meg is kell pótdíjazzam mindkét autót, mert a jegy már le is járt.
A tanfolyamon azt tanították nekünk, hogy a rendelet szerint a táblával jelzett fizető zónába parkolási céllal behajtó autósnak rendelkeznie kell a fizetéshez megfelelő eszközzel, apróval vagy hívás indítására alkalmas mobiltelefonnal. Éppúgy, mint a BKV-buszokra is, csak jegy birtokában lehet és szabad felszállni.  Türelmi idő csak a megváltott jegyekre van.  Az, hogy pénzt váltani mentem, csak öt percre ugrottam fel, nem indok a jegy nélküli parkolásra. És ha meg tudom, elég gyors vagyok, megpótdíjazom.
A tanfolyamon azt is szabályként tanultuk, egy elromlott automata esetében az ügyfélnek másikban  kell jegyet vennie. Ha viszont két automata rossz, nem pótdíjazunk. Ez azért nem egyértelmű szabály, mert attól függ, honnan nézzük, az egyik előttinél, vagy a másik utáninál még tudhatna hosszú utcában jegyet venni az ügyfél.
Tabán, Gellérthegy utca, utca végén, a domboldalban nagy pakoló, sokan nem gondolják, hogy fizető rész. A hegyoldal felől jövök, már pár autót megpótdíjaztam, amikor kiderül, rossz a lépcsősor melletti automata. Beszólok a diszpécsernek, és a következő autóst az utca végébe, a másikhoz küldöm jegyért. Tíz perc hegymászás után jön egyikőjük, hogy az is rossz, lemegyek, ellenőrzöm, tényleg. Bejelentem azt is a diszpécsereknél, majd felhívom csoportvezetőmet, aki azt mondja, menjek egy ideig másik utcába. Tíz óra fele arra kanyarodok, automata még mindig nem működik-et ír ki magára, megyek másfele. Délután háromkor még mindig, és a lenti ugyanúgy. Felhívom a csoportvezetőm, aki utasít arra: kezdjek el pótdíjazni. Végül is mobillal is lehet parkolni.  Felháborodott autósok vesznek körbe, van, aki elhajt, van, aki felhívja az ügyfélszolgálatot, majd a beszélgetés után közli, azt mondták, nem kell jegyet vennie. Mondom, nekem mi az utasításom. - De ha Önnek azt mondta az ügyfélszolgálat, akkor biztos törölni is fogja.
Ellenőrzésképp én is saját, hivatalosan magamnál nem tartható mobilomon megpróbálom felhívni a telefonos információt, de egész estig foglalt a szám. Délután négy fele esik be a leamortizált szerelő, mondja, őt Dél-Budáról rendelték át, ezen a területen új kollega van, aki nem tud semmit…Kicseréli a lemerült akkumulátort, megy, a másik, lenti kék oszlopnál pedig kiszedni a beszorult pénzeket, amitől elromlott.
Naphegy utca, halszálkában festett parkolóhelyek. Egy BMW terepjárón egy órája lejárt jegy, azt nézegetem, amikor egy fürdőköpenyes férfi leszól a ház egyik erkélyéről: - Lejárt már? Indulok le, veszek jegyet.
Megyek tovább, megpótdíjazok egy másik autót, tulaj még sehol.  Megyek vissza, naná, ütöm a BMW-t, azért palimadárnak ne nézzenek…
Az I. kerületi Róka utcában, már sötétben, délután fél ötkor nem kis-középkategóriás járművel állnak sorban vészvillogóval.  Ilyenre is ugrunk, nézem őket. Első kocsi szabálytalan helyen áll, második, bár nem látszik a szélvédőn, lakossági engedélyes, megyek a harmadikhoz. Épp csak lekérem, nincs mobilja vagy engedélye, amikor megjelenik egy jól öltözött hölgy, két gyereket hoz a szemközti óvodából.   –Hölgyem, szerencséje van, hogy megjött. Tudja, a vészvillogó nem parkolójegy, ön fizető zónában várakozik, meg kellett volna pótdíjazzam. – Szorulhatott volna egy kis emberség magába- válaszol vissza. –Nem várhatja el tőlem, hogy két gyerekkel a hónom alatt elcaplassak az automatához-szeme közben követi a tekintetem a nem egészen öt méterre álló automatáig, ami mellett parkolás előtt el is gurult, s belepirul. – A hetven forint meg anyagi romlásba döntené, ugye? –jegyzem meg, és megyek tovább.
Az autósok változatos módon próbálnak kibújni a parkolási díjfizetés alól. Egyik módszer, hogy szabálytalan, nem parkoló helyen állnak meg. Ez a magatartás a VII. A kerületben, például a Wesselényi utcában az igen éber közterület-felügyelők jóvoltából sokkal drágább, mint a fizetős parkolás. Öt perc a járdán már nyolcezret is taksál náluk.  Érdekes módon azonban a Király utcán, a VAM Dizájn Centerrel szemben, a játszótér előtti úttest felét elfoglalva rendszeresen parkoló fekete Hummeren sose találtam fehér közteres csekket.
A Naphegy kis utcáiban viszont mintha még sose láttak volna közterület-felügyelőt. Fizetős helyen a lakossági engedélyes és a balek áll meg. A területet ismerők parkolnak forgalomtól elzárt területen, kapubejáróban, sőt, megállni tilos táblánál is következmények nélkül. Vagy a Magyar Távirati Iroda által használt utcasorokon, amit kivettek a pályámból, azokra a házszámokra nem is enged a gépem pótdíjazni. Meg se próbáljam, figyelmeztet jóindulatúan a főnököm, hacsak nem akarok a TV-ben szerepelni…
Manipulálnak sokan a rendszámokkal. Parkoláskor leveszik, amíg egyszer egy rendőr el nem viteti a kocsit, mert közúti forgalomban anélkül nem szerepelhetne.  Látok olyan diplomata-rendszámnak tűnő DT-vel kezdődő táblát, ami a megszokott kék betűs lemez helyett fekete műanyagból készült, bizisten, bárhol fröccsöntetek olyat. Aztán az amerikai rendszámok…Ellenőrzi vajon azok hitelességét, eredetiségét a rendőrség?
Nagymező utca, Csibe büfé előtti sor. Bazi nagy, drapp csicsa terepjáró, talán MG, floridai színes  rendszámmal… Időkorlátos zóna, aznap harmadszor pótdíjazom meg, előző nap a másik sarkon állt, ott is kapott csomagot. Kijön a boltból a kereskedő, amely előtt áll, s mondja, tök fölöslegesen csinálom, amit csinálok. Kié?- kérdem. A másik boltosé- int. - Játékrendszám, tudja, ugye? - Nem baj, mondom. Nekem gyűlik a pótdíjak száma, neki meg nem gond a csomag…
A lakossági hozzájárulások, régi nevén engedélyek kiadása külön feladat és üzlet az önkormányzatoknak. Ellenőrként feladatunk a központi szerveren ezek ellenőrzése is, mert előfordul, hogy az autón matrica van, de a gépben nem szerepel, mert például a tulaj elköltözött.  A matricát az igényléskor, ha befizetik a csekket, rögtön kiadják, de előfordul, később nem kapja meg mégsem a kérvényező az engedélyt, például nem abba kerületbe fizet gépjárműadót, vagy be nem fizetett parkolási díjhátraléka van. Ideiglenes engedélyként ilyenkor a szélvédőre kiragasztott csekket el kell fogadjuk két hétig.  Különös módon ez nem vonatkozik főnököm utasítása szerint a gazdálkodói hozzájárulásokra. Ilyen engedélyt, ami általában 50 százalékos parkolási díjkedvezményt jelent, nem ingyenességet, az adott kerületben üzletet, céget működtető vállalkozó kaphat. Ezt az engedélyt azonnal kiadják az önkormányzatok a megfelelő papírok birtokában, de szerverünkre csak a heti egy-két rendszerfrissítéskor kerül fel. Így a Gellérthegy utcai parkolóban álldogáló, nagy létszámú autóflottát üzemeltető cég menedzsere egy idő után csak legyintett tevékenykedésünkre, összegyűjti a mikuláscsomagokat, s egyben törölteti az ügyfélszolgálaton. Nekünk viszont darab, növeli a „teljesítményünket”.
A talán sohase volt jegynélküli ötperces türelmi időt legtöbbet reklamáló autós a futár-szállító. Onnan ismerszik meg, hogy nyomtatott A4-es papír van a szélvédője mögött parkolójegy helyett-ételszállítás, max. 5 perc felirattal. Van, hogy órákig ott parkol így. Aztán felháborodik a mikuláscsomagon. Persze, csóró melós ő is, jövedelméből nemigen futná a parkolási díjak tömegére, mint ahogy egy vidékről kisautóval bejáró eladó se tudná a béréből finanszírozni munkaidőben az üzlet előtti parkolást. Pont a szállítóknak tette lehetővé a 10 és 17 óra közötti időszakban ingyenes 20 percnyi parkolást a nyáron változott fővárosi rendelet a rakodótárcsa bevezetésével. A tárcsához hozzájuthat minden, szerződéssel a fővárosban szállító autós pár ezer forintért, bár néha 3 órányi sorban állással – erősítették meg a tanfolyami tételünket a már rakodótárcsával parkoló futárok.
Látom, nem parkolási ellenőrként fogok megöregedni. Ahelyett, hogy mennék tovább a következő autóst ellenőrizni, az autójához aznap jegyért munkahelyéről negyedszerre leszaladó hölgytől megkérdezem: mért nem mobillal parkol? Akkor nem kellene lerohangálnia, és nem felejtené el, nem járna le véletlenül….- Mert nem tudom, hogy kell - torpan megy a hölgy. Együtt megyünk oda a kék automatához, ahol apró betűvel ugyan, de le van írva, csak senki sem olvassa, hogy akár előfizetéses, akár feltöltött kártyás mobilról indítható, már nem kell előzetes személyes regisztráció hozzá, ott a telefonszám minden automatán minden körzetben.  Én is mobillal parkolok-magyarázom a sokadik autósnak, s ahelyett, hogy jól teljesítő ellenőrként mennék tovább, együtt küldjük az sms-t, ellenőrzöm a PDA-n, elindult-e, mert volt már rá példa, hogy elütötte a vezető a rendszámot.
Mobilindítást sejtek az I. kerületi Zsolt utcában, amikor előttem fordul be, gurul el az automata előtt lassítva egy fekete, mokány Audi , öltönyös, elegáns, középkorú vezetője menet közben telefonál.  Amikor odaérek a hárommal arrébb hülő járműhöz, azonnal olvastatom a rendszámát, s legnagyobb meglepetésemre nincs se mobilja, se engedélye, se jegye. Hát így járt- gondolom, folytatom, ahogy kell, a pótdíjazást. Még a kocsimárkát se ütöm be, amikor az orvosi rendelő melletti házban levő elegáns cukrászdából kijön az öltönyös úr, kinyitja az Audit, beül. Utána szólok: - tudja, ha később jön, megpótdíjazom, jegyet kellett volna vennie, ez fizető parkolóövezet! –Tudom, válaszolja és elhajt. Ellenőrzök tovább. Öt perc sem telik el, jön szembe velem a járdán az öltönyös úr, az Audit, ki tudja, hol, letette, s kezembe nyom egy parkolójegyet. –No - mondja- így rendben van a lelkiismeretem- és bemegy az elegáns cukrászdába.

A megjelent, kissé meghúzott cikk:

http://nol.hu/belfold/20100111-csak_az_szamit__mennyit_buntetsz